Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)
A Búza tér kialakulása, vásári rendszabályok, az első vásárcsarnok
A Zsolcai kapu viszonylag „fiatal” elnevezés, XVIII. század eleji említéssel a legkésőbben kialakult városkapunk. Az itteni árok és sánc megtörésére 1711-ben utal egy adat Miskolc város jegyzőkönyvében: „kör- nyül sáncoltatván az város, ezen út bezároltatott, és az városnak azon részén csak a Szt. Péter felé menő út hagyatott. ...De annak utána elpusz- túlván a város és a sánc is, romlásra indulván, ismét szekér útról használtatott azon hely, hol most Csordás András lakik.”117 A leírás további része arról szól, hogy ez a polgár a város alsó malmáig (ez akkor a Belegrád malom elődje volt, s a mai Munkácsy utcai földút vezetett hozzá) a kerítést és az árkot megszakítás nélkül kiépítette, hogy a víz innen „be ne jöjjön a városba”. Ez és hasonló adatok arra utalnak, hogy a XVIII. század elején, első harmadában a Zsolcai kapu, mint városból kivezető, s vámházzal lezárt út még nem létezett. Magyarázatát a Sajó és mellékága akkori medervonalában találjuk. Az Előér nevű mellékág a Szinvával, valamint a mára már eltűnt, de a kéziratos térképeken azonosítható Bába sara (vagy Bába sárja) érrel annyira mocsarassá tette a Miskolc és Felsőzsolca közötti területet, hogy azon út nem vezethetett keresztül.118 * Az első adat, amely a Zsolcai kapu meglétéről tanúskodik, 1742-ből származik. Ekkor a városbíró számadása rögzíti, hogy „...a város Zsol- czai kapujába két strázsa állíttatik”.117 1759-ben Andreas Kneidinger kamarai mérnök elkészítette Miskolc első belterületi térképét. Ezen a térképen a Zsolcai kapu térsége rétként és ártéri területként jelenik meg, de már egyértelmű országút vezet rajta keresztül Felsőzsolca irányába. A fogalom használata innentől kezdve állandósul, s nyomon követhető a terület használatbavételének, beépítésének folyamata. 1767-ben Alsó-Zsolcai kapu jelenik meg az iratokban.12" 1785-ben név szerint említik a „Zsolcai kapuban lévő korcsmárost .”121 A település határában egy korcsma, egy csárda mindenképpen utal az átutazás lehetőségére, de a település vásárhelyére is. Ezt megelőzően, 1773-tól van tudomásunk arról, hogy Sza- lay András városi főbíró és a diósgyőri koronauradalom közötti egyeztetés eredményeként miskolci polgár itt már telket vásárolhatott, a zsidó közösség tagjai pedig bérleti jogot szerezhettek. 1810-ben Herman Lőrinc zsidó (kereskedő) így szerez Kormos András fundusára 20 éves bérle117 Dobrossy I. 1995. 65-66. pp. 118 Gyulai É. 1998. III. k. 72-75. pp. "9 Leveles E. 1929. 73. p. uo B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 4. köt. 565. p. 121 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 12. köt. 72. p. 90
