Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)
Termékek, mértékek, értékek a sokadalomban
erővel működő üzemet is szikvízgyárnak neveztek a kamarai összeírások Miskolcon. 1891-ben feljegyezték, hogy „ez az iparág rohamosan emelkedik”, majd 1902-ben megjelentek az elektromos töltőgépek, s más gépi berendezések. Valószínű, a fogyasztással lehetett összefüggésben, hogy 1902-ben bevezették a „szikvízfogyasztási adót”.113 Az 1912-es, háború előtti utolsó iparstaüsztikai összeírás (annak is a gyárakra és ipari üzemekre vonatkozó része) mindössze egyetlen üzemet tüntet fel a belvárosban, s ez az Első Miskolczi Szikvízgyár volt, amelynek működéséről még részletes adatokkal nem rendelkezünk.1'4 Két különleges termék: a sörárpa és a gyapjú országos vásárai Miskolcon A sokadalmakon, vásárok, piacok alkalmával értékesített termékek, használatos mértékek és folyton változó értékek (s természetesen pénznemek) sorát lehetne folytatni, közelíteni ezzel is az egykor volt elődgenerációk színes és változatos hétköznapjaihoz, életéhez. Történelmi ismereteinkben a XVIII. századtól Miskolcról a kereskedő város képe bontakozik ki és erősödik meg bennünk. Az egykori görög és zsidó közösségekre, mint a kereskedelem szervezőire és irányítóira gondolva ez igaz is. Ezt támasztja alá a városról - helybéliek és mások által is - alkotott, terjesztett kép. Ezek közül néhány a következőket emeli ki: „a miskolczi hegyek kiváló minőségű bora borkereskedelmünket virágoztatta fel, ... ezzel időben jelentőség dolgában csupán gabona- és gyapjúkereskedelmünk versenyezhetett”, vagy: „Miskolczot a tiszáninneni Magyarország fő kereskedő városának mondják, .. .búzapiacza tágas, nagy térrel a gabona kereskedésre nézve felső Magyarország legélénkebb forgalmú pi- acza. Országos vására van öt, melyek közül a májusi gyapjú, az augusztusi és októberi a termények miatt, távolabb helyről is igen látogatott.” A kereskedő város képét kissé árnyaltabbá teszi a következő minősítés: „A bor-, gabona- és marhakereskedésen kívül iparral is foglalkozik Miskolc. Csizmadiái ősidők óta vetélytársai a debreczenieknek... már régebben lábra kapott az úribb ipar is, pl. a kőedény- és burnótgyártás (= dohány). Öt vásárjára ma is tódul a vidék; a hetenként kétszer tartott piaczot azonban most már a Városház tér szűk torkolata elé, az aszfalt gyalogút- 103 104 103 SzcndreiJ. 1911. IV. 756. p. 104 Gombár I.-Pcikcr B. 1912. 114-115. pp. 83
