Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

Termékek, mértékek, értékek a sokadalomban

gyártással, de ez a viseleti darab a termékek árszabásaiban nem lelhető fel. A miskolci nyakkendőgyár a XIX-XX. század fordulójának tőkés vállalkozásai közé sorolható. Rozsnyóról települt át az üzem, a Kereskedelmi és Iparkamara adatai szerint volt, amikor 120-150 embert foglalkoztatott. Az előállított termékek mennyiségéről, az értékesítésről és a piaci igényekről, adatokkal azonban nem rendelkezünk. A cég Zsorna Gusztáv és Társa nyakkendőgyára név alatt az 1912. évi iparvállalati listán szerepelt, működésének megszűnése a háború időszakára tehető.94

Az élelmiszer- vagy élelmezési ipar köréből a gyarmatáruként ismert és behozott cukor helyett kiemelkedett az 1892. évi alapítású Deutsch és Pollák-féle cukorgyár. A kamarai adatok szerint jelentős alaptőkével, gépi berendezéssel hozták létre, s kezdetben 22 munkást foglalkoztattak. 1893-ban az évi 2800—3000 mázsás termeléssel távolabbi piacok igényeit is kielégítették. Az iratok szerint nemcsak a hétköznapi fogyasztású „kristálycukrot állították elő, hanem másfajta édességeket is, mint selyem- és szaloncukrot, valamint csokoládét. (1905-ben a mai Szeles utcán új üzemet építettek.) A cukor- és cukorkagyár a XX. század elejére túlnőtte a kézi és manufakturális termék-előállítás, a piaci, vásári és bolti értékesítés szintjét és fórumait, valóban gyári szinten állította elő termékeit.95

A vásári pecsenyések mellett a XIX. század első felében készült árszabások feltüntetik a halárusokat, halsütőket is. Miskolcon kevésbé a Szinva, inkább a Hernád és a Sajó közelsége miatt a hal, mint nyersáru nagy mennyiségben került a piacra (főleg a csíkra, csíkhalra vonatkoznak a feljegyzések, amelyeket dézsában és fonott kosarakban árultak, s bádogedénnyel literszámra mértek). A piaci halárus „modern” változata 1905- ben jelent meg Miskolcon, amikor a Grünwald és Wilkenfeld cég megnyitotta, pontosabban megalapította oroszhal és szardínia gyárát. Az 50 nőt és gyereket foglalkoztató üzem évenként két és fél vagonnyi terméket állított elő, s országos piaca volt.96 A piaci áruk sorában mindenkor fellelhető a falun készített, s csak kis tételben eladásra gyártott borecet. Az ecet ipari méretű gyártása a XIX. század utolsó harmadában kezdődött el Miskolcon. 1880—1890 között három vállalkozás is foglalkozott ecetgyártással. Legjelentősebb Pollák Mór 1884-ben alapított ecetgyára volt, aki szeszből állított elő 5 munkást foglalkoztató üzemében évente 2000

■M Gombár I.-Peiker B. 1912. 114. p.

95 Kamarai jelentés, 1892. 65. 101. p. 1893. 129. p. cs 1904. 150. p.

96 Kamarai jelentés, 1903. 147. p.

81