Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

„Felső-piac - Derék-piac - Alsó-piac”. Piacok, vásárok a régi Miskolcon

mékeit értékesíteni. Az akkori Deák (ma Déryné) utcában volt a Schweitzer cukrászata, amelynek forgalma igencsak megnőtt vásári-piaci napokon. Főleg a polgári középosztály adta fogyasztóközönségét a hétköznapokon. Ezeknek az embereknek kedvenc italuk volt a puncs, a teát nemigen ismerték. A puncs szemes, megfőzött kukorica levéből készült úgy, hogy a levet tojássárgával felverték, megcukrozták, s ízlés szerinti mennyiségben rumot adtak hozzá. A Deák utcában sátrak alatt, asztalokon ismét a pékek, sósperec árusok kínálták termékeiket. Utánuk sorakoztak a sütőtököt, kukoricát, lekvárféléket kínálók, majd a bélesárus asszonyok. (A miskolci bélés is híres ételféle, édesség volt.) A különös sorban őket a fésűsmesterek, a mézeskalácsosok követték, de még voltak „krónikaárulók”, azaz nyomtatványosok, könyvárusok is. A Kazinczy utcát a Pecén átívelő hídig terjedő szakaszon a rézművesek, könyvkötők, kötélverők foglalták el, de árultak itt suszterek, kékfestők, sziléziai és morvaországi termékeket áruló Túróc megyei gyolcsosok, akiket a köznép sáfrányosoknak nevezett (nem tévesztendő össze a sáfránynak nevezett fűszernövénnyel).3

A hagyományokat őrző vásári rendtartás

Az egyes céhbeli mesterembereknek, árusoknak a hagyomány által alakított „placcuk”, helyük volt a piacon. De a termékeiket a környező falvakból beszállítók többnyire ott próbálták sátraikat, asztalaikat elhelyezni, ahol még szabad hely volt. így a vásárbíróknak vagy a város elöljáróinak volt munkájuk a perlekedések miatt. Ezt elkerülendő, 1868-ban nyomtatásban is megjelentették a piacrendőri szabályokat. (Szabályok ezt megelőzően is voltak, de Szendrei János monográfiájára hivatkozva, ez az első, amely nyomtatásban is megjelent.)37 38

A megyei levéltár őriz egy kéziratos rendtartást, amelyet nem dátu- moztak, ezt függesztették ki, ez jelentette a hagyományokat megtartó, de írásba foglalt árulási rendet. A dokumentum a „Feljegyzések a Fleti Vásárok rendtartásai iránt” címet viseli, keletkezési ideje (a háztulajdonosok neveiből következtetve) 1830-1840 közöttre datálható.’’’ A jegyzék 30 helyszínt jelöl ki a házak között, tehát a tulajdonosokból a helyszínt tudjuk azonosítani. Más esetekben viszont rögzíti, hogy „meg maradnak a

37 Pflieglcr Gy. 1996. 32-33. pp.

38 SzendreiJ. 1911. IV. k. 779-782. pp. 3‘7 B.-A.-Z. m. Lt. XV. 15. 5 dob.

46