Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

„Felső-piac - Derék-piac - Alsó-piac”. Piacok, vásárok a régi Miskolcon

A miskolci sokadalom egy miskolci szemével

A cseh írónő miskolci látogatásával egyidőben élt Miskolcon Pfliegler J. Ferenc, aki az 1880-ban megalakult Kereskedelmi és Iparkamara alel- nöke, azt megelőzően pedig az Ipartestület, ill. az ipari szakosztály elnöke volt. 4 Az 1918-ban elhunyt iparos szakember és jeles közéleti egyéniség életútját, munkásságát, kéziratos naplóban örökítette az utókorra.’5 A szerző forrásértékű munkája részletesen foglalkozik az 1850—1860-as évek városi kereskedelmi és ipari életével, főképpen az áruk értékesítésével, azok fórumaival, a piaccal, vásárral, üzlethálózattal. A vasútvonal kiépítése előtt, 1859-et megelőzően „ki szekéren, ki gyorskocsin, határon, vagy gyalog jött be a városba” — írja. „Beérve a városba a rettenetesen sáros Búza tér fogadta az utast. Itt volt a nagy granárium (gabona-magtár). Emeletes ház csak egy volt a téren (ti. a koraeklektikus, egy emeletes, 19 tengelyes, mai Ady E. u. 10—12. számú, amelyet a XIX. sz. utolsó harmadában a szomszédos épülettel összeépítettek, s így kapta jelenlegi külső megjelenési formáját). ...A vásárok és a megyegyűlések idején nagy élénkség volt, amikor a pompás, sallangos szerszámú, négyes, ötös úri fogatok nagy számban hajtottak a Koronába. A sok kocsmán és álláson kívül az idegenek a földszintes Három Rózsa fogadóban, a Fehér Csillagban, a Báránykában, vagy a Zöldfában szállottak meg. .. .A Búza tér heti vásárok alkalmával tele volt vásározókkal, kik egészen Liptóból és Gö- mörből jöttek. Jobb felől szállások, kocsmák, bal felől kurtakocsmák, szatócsboltok álltak, melynek cégét a kitett ostor és kötél jelezte. Itt voltak a lópatkoló kovácsműhelyek is. A vásártér elejét a zöldség és gyümölcspiac foglalta el. Porban és sárban, földön árulták a mezei és kerti termékeket. Itt illatoztak a lacikonyhák, ellátva dúsan híres miskolci fehér kenyérrel, lacipecsenyével, elmaradhatatlan kocsonyával, hurkákkal, levesekkel. Fakanállal, cseréptálból ebédeltek a pihenő zsákhordók. Innen, egészen a Szeles aljáig (mai Petőfi térig) terjedt a szemes termények piaca, onnan a Sajó felé a nagy állatvásár (a Szentpéteri kapuban), balra a Tetemvár felé a gömöri háziipari cikkek, seprők, hombárok, faeszközök, közte a hámori kerékgyártóipar termékei is. A Fazekas (ez a rész ma Jókai u.) utcán betérve a kenderfonal és vászonkészítményeket találta a vásározó. A Szeles 34 35

34 Dobrossy 1. 1997, 143-147. pp.

35 (A kéziratos naplót 1996-ban a*/, orvos dédunoka rendezte sajtó alá, s az a levéltár kiadásában megjelent. Pfliegler Gy. 1996. 200 pp.)

41