Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)
Piac, vásár, sokadalom és több évszázados „kelléktára”
lacipecsenye, különlegességnek számított a ropogós perec, s az utóbbi években újraéledt a miskolci kocsonya egykori legendája is. E fenti étkeket nevezhetnénk miskolci specialitásoknak, különlegességeknek, hiszen közös emléküket a XX. század elejének képeslapjai őrzik, a miskolci kenyér jóságát versbe foglalták, a kocsonyába fagyott béka pedig égetett cserép emléktárggyá vált, de újabban a báli időszak nélkülözhetetlen kocsonyafőző versenyének díja is lett. A vásári vendéglátás évszázadokon át különbözött az országutak menti, vagy városi fogadók, korcsmák vendéglátásától. Utóbbi esetben „teljes” volt az ellátás, míg a vásárban külön volt a kenyeres és külön a pecsenyés. Csupán akkor volt gond, ha a vásárbíró, vagy a vásári rendtartás nem egymás mellett jelölte ki helyüket. Egy ilyen konfliktusra utal a pecsenyesütők levele, amelyet 1836-ban a vármegye alispánjának címeztek, kérve az emberemlékezet óta lévő gyakorlat, szerzett jogaik visszaállítását. „A Piaczi rendelkezésbe ember emlékezet óta mindenkor a fehér kenyeresek mellé rendeltettünk, minthogy a petsenye sütés a kenyér árulástól el választhatatlan... Tisza Antal gyógyszer áros Űr kívánságára onnan el hajtattunk (ti. a gyógyszertár elől), s a Ttettes Camerális Prefectus Úr háza eleibe rakottunk le (ti. a mai Széchenyi u. 12.) ... esedezünk, hogy méltó tekintetbe vevén azt, hogy a mi áruló hellyünk a’ fehér kenyeresek árúlló hellyektől távol nem lehetvén, különben tetemes kárt vallani kénteleníttétünk, ... állandó hellyet a fehér kenyeresek áruló hellyéhez ki rendelni, s állandóvá tétetni, s ez által minket élelmünk keresésébe a károsodástól meg menteni méltóztasson.”y A kérelem megértésre talált, mert ezt követően a vásári szabályok a vendéglátás e két fontos szakmájának helyét egymás mellett jelölte ki. A néprajzi szakirodalom Miskolcot a XIX-XX. század fordulóján a legjelentősebb vásározó, vagy sokadalmi helyek közé sorolja. Térségünkben Eger, Kassa és Debrecen töltött be hasonló szerepet."1 A vásár szavunk mellett hasonló tartalommal használta a köznyelv a sokadalom megjelölést. A „köznép” szójárása valóban kifejezőbb, jobban érzékelteti a vásárok színességét, sokoldalúságát, az árucsere, a nyelv- használat, a viselkedésformák a felekezetek és a nemzetiségek mindenkori kavalkádját. Első írott előfordulását 1456-ból említik, s a szó ősi örökségünk a finnugor korból.9 * 11 9 HÓM. FIIT). 76. 30. 1. "> MNL. 1982. V. k. 501. p. n MTESz. 1976. III. k. 569. p. 21
