Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

Miskolci vásárok és vásárterek megváltozott tartalommal

hasonlóan úgy gondolták, hogy a rendezvény és kiállítás-sorozat évente megismétíődhető, s ez is fontos eleme lehet Miskolc idegenforgalmi központtá válásának. A megrendezés csak 1936-ra látszott azonban reálisnak, s ekkor szintén augusztusban (2-9. között). Ez a Magyar Városok Országos Szövetségének évi fő demonstrációjává vált. A kiállítások közül most a baromfi, házinyúl és a galamb került az érdeklődés homlokterébe. A helyi gazdaság bemutatása mellett fontos szerepet kapott a sport, a kultúra, de még a divat is. Itt került sor az íróhétre, a tüdőszakorvosok vándorgyűlésére, katonazenekarok találkozójára, s olyan rendezvényekre, amelyek célja nem lehetett más, mint bizonyítani Miskolc tájcentrum jellegét és életképességét. Az 1937. évi szervezés után 1938-ban kellett volna megtartani a harmadik Miskolci Hét rendezvényeit. Elqször augusztus 2—9-ről október 2—9-re halasztották, majd a fegyverkezési program és a hadikiadások miatt elhalasztották a következő évre. Mivel a rendezés költségeit nemcsak a város állta, hanem ehhez kormányzati támogatást is élvezett, érthetően különösebb meglepődés nélkül vették tudomásul, hogy a kormány 1939-ben kihúzta a támogatandó rendezvények sorából a Miskolci Hét program- és költségvetés tervét.284

„1947-ben, augusztus 5—15-én felújított a helyi értékek propagandáját. Augusztus 1-vel indult a 3 éves terv; ennek keretében 200.000 forintos támogatást kapott a »kommunista kisipar«. Ekkor is a kath. gimnázium volt a rendezvény székhelye (kiállítás és vásár), MSZBT kultúrműsor, kertészeti kiállítás, író-olvasó találkozók (Madarász Emil, Illés Béla, Háy Gyula) az Avas „fényárban” úszott, Rónai Sándor (kereskedelmi és közlekedési miniszter) és Mihályffy Ernő (tájékoztatási miniszter) vezérelték a rendezvényt. Már itt háttérbe szorult a gazdasági propaganda a politikai mozgalom (a hároméves terv és a választások) mögött. A magánszektor fokozatos „elhalásával” jelentőségét is vesztette a helyi ipari vásár, s az alkalom (augusztus), az alkotmánynap és az országos munkaversenyek kampányfeladatai kiszorították a Miskolci Hetek seregszemléit. így homályosuk el jelentősége 1948-ban is a VIT- és a centenáris ünnepségek miatt.” (Az Eszak-magyarország és a Miskolci Hírlap összesen három alkalommal adott hírt a rendezvényről. „A nagymiskolci műhelyek dolgozóinak nagyszerű seregszemléje a ma nyíló ipari vásár”, „A miskolci iparosok ragyogó teljesítménye az Ipari Kiállítás és Vásár, valamint kiket tüntettek ki a miskolci Ipari Kiállításon” című tudósítások inkább a kor hangulatáról árulkodnak, mint a kiállítás szakmai értékeiről, jelentőségéről.)

284 Dobrossy I. 2000. 36-37. 53. 58. 109. 134. pp.; Kárpáti B. 2002. 180-182. pp.

199