Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)
Miskolci vásárok és vásárterek megváltozott tartalommal
nepperek egyre inkább rátelepülnek. A piacra, a termékekre, az árusokra egyaránt. Bizonyítható, hogy egyre többen foglalkoznak a hajnali felvásárlással. Ma már a nepperek egész hada foglalkozik a viszonteladás- sal.”273 Aztán az 1990-es évektől, az eltelt több, mint egy évtizedben lényegesen megváltozott a Zsarnai is, s megsokasodtak azok az elképzelések, amelyek új szerepet szántak a területnek. Egy országos sajtóban megjelent írás szerint 2001 februárjában beszélték a piacon — hiszen akkor valóban volt aktualitása - hogy megszüntetik a Zsarnait. „Ugyan kinek szúrja a szemét már ez is? De még a Búza téri piacot is kitelepítenék valahová! Ahogyan a nagybanit! A világ végére. Emlékszel a ládi bazárra? Na, meddig élt? Hetekig, hónapokig. Ha elköltöztetik ennek is vége...”274 Beszélték az emberek ekkor, de az újságíró más jelenségekre is felfigyelt. A megváltozott piaci hangulatra, s egy felbukkant leszármazott véleményére. „Kemény arcú kereskedők álldogálnak portékájuk mögött, várakoznak. — írja Lévay Györgyi. Ha nagy ritkán feltűnik egy vevő, csendes tessék-lássékkal invitálják. Nem szól diszkózene, cigányzene, nem énekel se Lajcsi, se szegény Király. Szinte gyászos csönd honol Miskolc egykor harsány, sőt deviáns bolhapiacán. Olyan kevés a nép, hogy cseppet sem kell tartani zsebmetszőtől, táskatolvajtól, az itt a pirosozók is melegebb éghajlatra költöztek, sehol egy jó kis veszekedés. ...Ebből élünk — mondja valaki —, más jövedelmünk nincs. Körülbelül háromszáz kereskedő dolgozik itt ennyi család él a piacból, aztán meg ott vannak az alkalmi árusok. .. .Az új áruházak, a Metro, a Tesco, a Plaza, a Cora igen sok vevőnket elcsábított. A kínaiak úgyszintén. De ezért még mindig van egy réteg, amelyik hűséges a Zsarnaihoz. Vannak köztük szegény emberek, de nem kevés a láthatóan jómódú. Nekem is van olyan törzsvendégem, akiről tudom, hogy ügyész, orvos, rangos köztisztviselő.”275 A rendszerváltó évek óta is eltelt egy évtized, „lecsengett” a kárpótlás, megannyi nehézségével, sérelmével vagy sikerélményével. Itt, a piac kapcsán is feltűnt eg)' leszármazott: „Ocskapiac, lengyelpiac, bolhapiac, kis KGST — ennyiféleképpen neveztük régen. Most már csak Zsarnai, tudniillik az egykor tehetős Zsarnai családé volt ez a földdarab a város északkeleti határában. Amikor a 90-es évek elején találkoztam egy Zsarnaival, az idős ür azt mondta, visszaigényli a birtokát, mert gazdálkodni szeretne, de a piachoz, isten őrizzen hozzá nem nyúlna, boldog, hogy éppen az ő földjén 273 Deli Hírlap, 1898. június 22. 274 Népszabadság, 2001. február 5. 275 Lcvay Gy. 2001. febr. 5. 192
