Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)
Miskolci vásárok és vásárterek megváltozott tartalommal
Miskolci vásárok és vásárterek megváltozott tartalommal A Reggeli Hírlap 1921-ben adott először tudósítást arról, hogy a Szentpéteri kapuban új vásárteret kíván építeni a város. Előzményei a háborús évekre nyúlnak vissza. Szentpáli István második polgármestersége idején (1918—1922) felvetődött a város határának oly módon történő gyarapítása, hogy a minorita rendház tulajdonát képező szántóterületét a város négyszögölenként 5 korona értékben megvásárolná. Mielőtt a szerződést aláírhatták volna, 1919. augusztus 4— november 16. között megtörtént Miskolc román megszállása. Ennek azért volt döntő jelentősége az ügyre, mert a minoriták tartományi rendfőnöke Aradon székelt, egyetértését viszont ki kellett kérni. A románok kivonulása, majd december 2-án a magyar nemzeti hadsereg csapatainak bevonulása után stabilizálódott a helyzet. (1919. december 12-én Horthy Miklós, mint a hadsereg fővezére is látogatást tett Miskolcon.) Hodobay Sándor polgármesterségének (1922—1935) kezdetén azonban vissza lehetett térni az adásvételhez, de ekkor az egyház — tekintettel az emelkedő telekárakra — nem kívánt megválni a területtől, de hajlandó volt 15 évre bérbe adni a városnak. Azt is kikötötték, hogy a város elővételi jogot szerez, bár volt a területnek egy bérlője, aki ott állatvásárteret alakított ki.264 A vásártér és lóversenytér már megjelenik Miskolc 1928-ban megjelent térképén úgy, hogy területe a Szentpéteri kapui országút nyomvonalához közvetlenül illeszkedik keleti irányból. Déli határát a Levente utca alkotja, s közvedenül érintkezik a lovassági laktanyával, mellette pedig a trianoni döntés után a Felvidékről menekültek elhelyezésére épült ún. Hodobay lakóteleppel. A vásártér északi határát a városi szántóföldek jelentették, míg keletről a Putnok—Bánréve vasútvonal haladt. (A mai várostérképen itt terül el a Szentpéteri kapu keleti lakótelepe úgy, hogy a Levente vezér u. 264 Reggeli Hírlap, 1921. október 9. 187
