Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

A piac, a vásár, mint a vendéglátás és szórakozás, az információcsere színtere. (Miskolci különlegességek, legendák, históriák)

a gazdaságnak jelentősebb jövedelmet hozó termékek értékesítését is a parolázás, majd az áldomás követte. Ez az aktus hitelesítette, törvényesítette a vásárlást. Az árucsere néprajzát vizsgálva Kós Károly írja, hogy az áldomás a parasztok között még a XX. század közepén is magától értetődő, de a biztonság kedvéért sokan a „nem hasonszőrűek” figyelmét még külön is felhívják az áldomásra. Adatokkal bizonyítja, hogy a kézfogás és áldomás kezdetleges jogi és kultikus elemeket megőrző ősi szokása miért és hogyan kapcsolódik a parasztság körében a vásárok legrégibb, legáltalánosabb és legdrágább árucikkeihez, termékeihez.2"8 Az üzletkötésnek ez a szentesítő szokása nemcsak falvainkban található meg, hanem városainkban, így Miskolcon is jellemző volt az eltelt századokban.

A paraszti üzletkötésekhez szervesen hozzátartozó kézfogással és áldomás ivással, általánosabban a vásárokhoz kötődő szokásokkal, jogszabályokkal, az itt kialakuló emberi kapcsolatokkal (az emlékezet határán belül) elsősorban a néprajzi szakirodalom foglalkozik.2'19 A XX. századot megelőző időszak városi fejlődéséhez kapcsolódó hasonló jelenségek feltárása és elemzése, mint fontos gazdaság- és jogtörténeti adatok közzététele a történeti, helytörténeti szakirodalomból csaknem teljesen kimaradt, pedig kimeríthetetlen forrásanyagot szolgáltatnak a városi jegyzőkönyvek, amelyek ilyen jellegű elemzését (mint Miskolc esete is példázza) legfeljebb a jogtörténeti feldolgozások végezték el.* 209 210 Az adásvételeket, áldomásokat, mint Miskolc történetéhez szervesen kapcsolódó kultúrtörténeti, jogtörténeti adalékokat, érdekességeket ugyan összegyűjtötte Marjalaki Kiss Lajos, de rendszerezését és feldolgozását már nem fejezhette be. E témával kapcsolatos levéltári kijegyzései, Miskolc város jegyzőkönyvének adatai hagyatéki anyagával együtt a múzeumba kerültek.211

Az áldomás ivás az egyezségnek, megállapodásnak olyan megerősítő bizonysága, mint írott szerződéseken a pecsét. Az írásbeli szerződéseket megelőzően, (a XVII. század vége előtti időben) az áldomás ivás a hitelesítő és emlékeztető jele volt a vevő fél birtokba iktatásának. Miskolcon az „áldomás ital” nemcsak szokás, megszokott kísérője volt az adásvételnek, hanem a XVI—XVII. században is még mint hivatalosan kötelező joggyakorlat élt. Az eladó és a vásárló felek a városi tanács előtt (taKós K. 1972. 9-52. pp.

209 Csatkai E. 1959. 73-76. pp. Dankó I. 1963. Dankó I. 1973. 155-168. pp. Viga Gy. 1990. 93- 165. pp.

210 Baranyay K. 1933. Bruckner Gy. 1926.

2" Marjalaki Kiss !.. hagyatéka: MOM HTD. 73.911. 1-95. 74.423.1-155. 75. 53.1-61.

145