Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)
A piac, a vásár, mint a vendéglátás és szórakozás, az információcsere színtere. (Miskolci különlegességek, legendák, históriák)
őseink nemcsak viselték a csizmát, de a század végén magyar nyelven is csizmának kezdték nevezni. A régi elnevezések természetesen csak lassanként mentek ki a használatból, végeredményben azonban a «deli saru», sőt a «botos» is egy-egy fajta csizma volt. .. .Amikor tehát a miskolci vargák megkapták kiváltságlevelüket, akkor már a Sajó mentén nem volt ismeretlen sem a csizma formájú lábbeli, sem a csizma szó. De nem volt kizárólagos a csizmaviselet, mint ahogy ma sem (ti. 1924.) az a cipőviselet, ennélfogva az 1521. évi céhlevél vargáiról nem lehet azt állítani, hogy csupáncsak csizmát készítettek volna, mert hiszen akkor még a díszesebb csizma afféle úri lábbeli volt. A papokat még jóval későbben is egyenesen tiltották a díszesebb lábbeli hordásától. Az 1638. évi zsinat kimondotta, hogy «ezután a’ Papok Tsizmát ne viseljenek». ...Mivel utólagos iparsti- tisztikát a XVI. századról nem lehet készíteni, soha nem lehet azt kimutatni, hogy a borsodi vásárokban hány pár saru, vagy szekernye talált vevőre, de az bizonyos, hogy ekkor már sok pár csizma került le a kaptafáról. Valakinek pedig kellett a csizmát készíteni, s az a becsületes mesterember nem más, mint a varga (sutor) volt. .. .Ezek szerint mégis csak csizmadia a varga, s ha a mai csizmadia unokája a sutor-vargának, akkor a csizmadiának unokatestvére a tímár. Ezen a rokoni fokozaton nem változtat az a tény sem, hogy az ősi örökséget, az 1521. évi privilégiumot nem az unoka csizmadia céh, hanem a becsületes oldalági unokatestvér, a tímár-varga céh ládája őrizte.”205 Ebből következik, ha egy vásárban csizmát látunk, a tímárról a nyers bőr kikészítője, a vargáról a bőrből készült lábbeli varrója, a csizmadiáról pedig az a mester jusson eszünkbe, aki ezt a fajta lábbelit készítette, de munkája nem volt elválasztható a másik kettőétől sem. A vásári (és domboldali) teherszállítás specialitása: a miskolci talyiga A vásári különlegességek sorába tartozik egy speciális (áru, bármilyen teher, vagy bor szállítására alkalmas) eszköz, amelyet „miskolci talyiga” néven ismer a szakirodalom. A levéltári források először 1768-ban tesznek említést használatáról. A XVII-XIX. században éppúgy használták vásári áruk és termékek hordására, mint vásárokon kívül építkezési anyagok, de legfőképpen dombokon közlekedve hordók, szőlőbeli eszközök szállítására. Bodgál Ferenc egy írásában úgy véli, hogy ennek a különleges 205 Marjalaki Kiss I.. 1924. 4. p. 143
