Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

A piac, a vásár, mint a vendéglátás és szórakozás, az információcsere színtere. (Miskolci különlegességek, legendák, históriák)

alatta.u" Az ismeretlen eredetű szó első miskolci előfordulására 1790-ben bukkantunk. Egy tanúkihallgatási jegyzőkönyvben az egyik tanú vallja, hogy „hallotta másoktól, hogy midőn Kőmives József lármázott házának feltöréséért, akkor - a gyanúsított - Vig Mária odahaza nem volt, hanem a Piaczon árult kocsonyát.”191 A kocsonya a XVIII. században a miskolci piacon és vásáron a házi készítésű étkek közé tartozott. Az a későbbi alaptörténet, amely megteremtette a legenda alapját, egy évszázaddal később datálódik, s Szendrei János leírásában a következőképpen olvasható: „A vasúti forgalom megnyitása előtti időkben a Gömör vidék és Budapest közötti felsőmagyarországi kereskedelmet többnyire gömöri fuvarosok, úgynevezett furmányosok közvetítették. Miskolc városa ezeknek közbenső állomása volt. Itt rendesen a Szentpéteri kapuban lévő Szarvas, Törökfő és a Magyar huszár czímű kisebb vendégfogadókban szállottak meg éjszakára. Egy felső-gömöri tót furmányos és a Magyar huszárba tért be a napszálltakor. Vacsorát kért a korcsmárosnétól, még pedig kocsonyát. Az asszonyka leit a nép fantáziája bizonyos, szemmel látható tekinteteknél fogva Potyka Kati beczéző névvel ruházott fel, mindjárt sarkon fordult és a ház alatti sötét pinczéből felhozott egy tányérral. Eleibe tette a vendégnek. A tót atyafi takarékos étvággyal neki lát a vacsorának, és először is a tányér közepéről kikandikáló húst akarja konzumálni. De egyszerre csak ijedten ejti el a villát és így leállt fel: — „Jáj, jáj, koresmá- rosné, annak a kocsonyának szeme is van, sag úgy hunyorgatya felim! Potyka Kati asszony odabokázott és elhúlve konstatálta, hogy igazat szólt a vendég. Egy izmos termetű béka, mely majdnem derékig a kocsonyába volt fagyva, esdeklő pillantásokat vett feléjük a szabadulásért. - No ennek pechje volt! — mondá Kati flegmatikusán és a tűzhelynél kiengesztelte a fagyos jószágot, mely ezután ismét jól érezte magát a körülményekhez képest. A különös jelenet nagy hahotát keltett, s jóidőre kompromittálta a miskolci kocsonyát és azóta sok koponyát vertek be miatta.”192 Hogy a szólás és a történet mennyire élt, illetve él Miskolcon jól mutatja egy közel fél évszázada meghirdetett pályázat, amely a história eredete, időbeli történése felől érdeklődött. A válaszok a városi folklori- záció jeles együttesévé álltak össze. Voltak, akik ismerték Szendrei János leírását, s ezért az esemény színhelyét a Szentpéteri kapu egykor volt

n» MTESz, 1970. II. k. 515-516. pp.

ni MOM HTD. 75.911. 1. Bodgál F. 1965. szept. 26.

'92 Sz.cndrciJ. 1911. V. k. 445-446. pp.

131