Dobrossy István: Piac, vásár, sokadalom Miskolcon. A Búza téri Vásárcsarnok története (Miskolc, 2002)

A piac, a vásár, mint a vendéglátás és szórakozás, az információcsere színtere. (Miskolci különlegességek, legendák, históriák)

1856-ban a pékek közreadták alapvető dokumentumukat, az ún. egyezséglevelüket. Eszerint „alólírtak, mind a’ helybeli engedélyezett Pék Egylet tagjai mindnyájan köz bele nyugvással véget vetendő a’ köztünk naponta is terjedő egyenetlenségeknek, más részről a tisztelt közösségre innen háruló káros következésekre, ezennel meghatározzuk, hogy a mai naptól mindenüvé csak egy forma súlyú és minőségű süteményt szolgáltatunk ki. Innen sem falura, sem korcsmákra nem leszen szabad más félét árulni — hogy pedig még is a’ nagyobb mennyiségbe vásárlók némi haszonba és jótéteménybe részesüljenek egy formán mind nyáján és sem többet sem kevesebbet, hanem forint áru után két-két garasokat fogunk rá adásként adni, nem pedig mint eddig történt a’ közönség rovására ’s egymás rongálására ki többet, ki kevesebbet — és jelen határozatunknak jövőre érvény szereztessék, a’ fentebbi határozat ellen vétő esetről-esetre a világítási alap javára 12 — tizenkét pengő forintokat fog büntetésül fizetni, mit is az Egyleti elöljáró bebizonyítás esetére a’ tisztelt városi hatóságoknak bejelenteni tartozand. — Adták ezen köz megállapodással hozott határozatunk nagyobb erősségére saját kezű aláírásunkat. Költ Miskolc, április 6. I856.”1f,y 169 169

169 I Ialmay B — Lcszih A. 1929. 521—531. pp.

117

A- pékek pecsétnyomója 1855-bő/