Iglói Gyula: Miskolc 19. századi városrendezési tervei és építési szabályzatai (Miskolc, 1992)

II. Fejezet - 2. A Magyar Mérnök és Építész Egylet 1897. évi szakvéleménye

A modem városrendezés első sorban a kör- és sugárirányban haladó forgalomra van figyelem­mel, azaz kör és sugárutakat alkot. Miskolcz város konfigurácziója olyan szeren­csés, hogy a város belső részét körülvevő körút­nak 3/4 részénél több már mint használható kész út kínálkozik. Az az útvonal, mely a Nagymajor utczától kezdve a Széchenyi és a Király utczákon és a Vásár-tér mentén a Szeles utczába kanyaro­dik, teljesen zárt kört képezne, ha a Fazekas ut- czának aránylag rövid útvonala a kellő mértékre szélesbítetnék. Annyira nyilvánvaló és elementá­risán meggyőző ennek a szükségessége és mind­járt hozzátesszük: a lehetősége is, hogy mindenek­előtt ennek a körútnak teljes kiképzését ajánljuk, még pedig úgy, hogy a Fazekas utcza legalább 24,0 m széles legyen, de a hol szélesebb, keskenyí- teni nem szabad. Ez képezi a nyitját az egész szabályozó műve­letnek, a város átalakításának, ezért azt tartjuk, hogy a mostani kedvező alkalmat nem szabad el­szalasztani; nagy kár, sőt helyrepótolhatatlan hiba rejlenék abba, ha a most tervezett igazságügyi pa­lota a házak közé, nem pedig a Nagy-Major és Szeles-utcza sarkára, ez új körút vonalába épít­tetnék. Az első kőrúthoz csatlakozik amannak kiegé­szítéseként a második: az igazságügyi palotától az ún. vörös-templom felé vezető új vonal, mely visz­57

Next

/
Oldalképek
Tartalom