Iglói Gyula: Miskolc 19. századi városrendezési tervei és építési szabályzatai (Miskolc, 1992)

II. Fejezet - 2. A Magyar Mérnök és Építész Egylet 1897. évi szakvéleménye

csak a papíroson vannak; de az utczák szabályozásánál ezt egyelőre, a legnagyobb vívmánynak tartjuk. Legyen az a terv a papíroson. Évek hosszú munkája, a tervezett szerint eszközlött építkezések után lassan átalakul a város s olyan képet fog mutatni a valóságban, mint a milyen a papíroson látható.

Sokan úgy fogják föl a dolgot, hogy ha a tervezet elkészül, a városnak azonnal feladata lesz az átalakítási munkálatokat az utczák összes vonalán gőzerővel keresztülhajtani, a mi természetesen rengeteg költségbe kerülne. Mi nem így fogjuk föl a dolgot. Nekünk egyelőre csak az a főóhajtásunk, hogy a terv készen legyen; egy olyan szabályozási munkálat legyen a város kezében, melyen ötletszerűen változtatni legalább addig, míg az építkezés a Sajón túlra nem terjed, ne lehessen. A birtokosok építkezési kedve adja azután meg a lökést arra nézve, hogy a városnak egyik vagy másik része mennyi idő múlva alakulhat át, mikor nyerhet új képet.

Az Adler-Lippay féle tervezetbe - ha jól emlékezünk - az utczák hálózata meg van jelölve e- gészen a Sajó partjáig; ennélfogva a tervezet készítői eléggé magas és előrelátó álláspontra helyezkedtek. A budapesti magyar mérnök- és építész-egylet ennél magasabb álláspontra nem helyezkedett. A városi képviselőtestület legközelebb tartott közgyűlésében előterjesztették a nevezett egylet szakvéleményét és javaslatát. Ebben a

55