Iglói Gyula: Miskolc 19. századi városrendezési tervei és építési szabályzatai (Miskolc, 1992)

II. Fejezet - 2. A Magyar Mérnök és Építész Egylet 1897. évi szakvéleménye

kifejlett forgalmi igények tekintetéből is - elkerül­hetetlenül megfelelő kibővítést követel. E kívánalomnak egyrészt azzal tehetni eleget, hogy a meglévő utak kiszélesíttessenek, másrészt, hogy új közlekedő vonalak nyittassanak. A kiszélesítendő és az újonnan megnyitandó útvonalakra törekedtünk bizonyos normális szé­lességi méreteket megállapítani; ezek - a viszo­nyok folytonos szemmel tartásával - volnának: az I. rendű főutakra, kör- és sugárutakra 24,0 m, a II. rendű főutakra 20,0 m, és a többi utakra 16-12 m. Ezeket a méreteket a város helyszínrajzában az általunk tervezett vonalakon mindenütt följegyez­tük. A modem városrendezés első sorban a kör- és sugárirányban haladó forgalomra van figyelem­mel, azaz kör- és sugárutakat alkot. Miskolc város konfigurációja olyan szerencsés, hogy a város belső részét körülvevő körútnak 3/4 részénél több már mint használható készút kí­nálkozik. Az az útvonal, mely a Nagy-Major ut­cával kezdve a Széchényi- és Király utcában és a Vásártér mentén a Szeles utcában kanyarodik, tel­jesen zárt kört képezne, ha a Fazekas (Jókai) ut­cának aránylag rövid útvonala a kellő mértékre szélesbittetnék. Annyira nyilvánvaló és elemen­tárisán meggyőző ennek a szükségessége és mind­járt hozzátesszük: a lehetősége is, hogy mindenek­előtt ennek a körútnak teljes kiképzését ajánljuk, mégpedig úgy, hogy a Fazekas utca legalább 24,0 47

Next

/
Oldalképek
Tartalom