Iglói Gyula: Miskolc 19. századi városrendezési tervei és építési szabályzatai (Miskolc, 1992)

II. Fejezet - 1. Az 1894. évi szabályozási terv

A most hangoztatott alapelv különösen és leginkább volna érvényesíthető az ún. zsákutczák és sikátorokban fekvő építések engedély kérésénél. Ezeknek fokozatos és teljes megszüntetése ugyanis a város szabályozásának egyik legfőbb követelménye.

A zsákutczák és sikátorok kiküszöbölését, nem csupán a jó ízlés (aesthetika), hanem a közegészségügy, - közrend és tisztaság érdeke, - a vagyoni, - személyes és tűzbiztonság egyaránt követelik. Mindaddig míg ezekben a közöknek nevezett sikátorokban csupán a törökországi és kelet-indiai járványfészkekhez hasonlítható túlzsúfoltság, piszok és nyomor tanyáznak, városunk a czivilizált nyugati városok sorában fel nem említhető.

A város jelenlegi mostoha anyagi helyzetére való tekintettel, ezeket a zsákutczákat és közöket, - jobban mondva - sikátorokat, csak évek során át fog lehetni eltüntetni, de elnézést gyakorolni vagy éppen azok továbbfejlesztését előmozdítani végzetes hiba lenne, mind a város szempontjából, mind a bennök lakók erkölcsi és egészségi épsége szempontjából, mert hiszen a polgárok épségének és munka bíróságának minél hosszabb időre való megóvása nem csak humanus, hanem közgazda- sági érdek is. (.. .)

A sikátorok és zsákutczák megszüntetését, a már eddig felsorolt okokon kívül még a város tervbe vett csatornázása és vízvezetéke is szükségessé teszi, mert ezeket a létesítményeket a jelenle30