Iglói Gyula: Miskolc 19. századi városrendezési tervei és építési szabályzatai (Miskolc, 1992)

II. Fejezet - 1. Az 1894. évi szabályozási terv

tik az, ha a terekből sugár alakban kiinduló egyenlő szélességű utczák vezetnek.

2. A forgalmi érdekek kívánják, hogy kellő szélességgel bírjanak, hogy azok iránya lehetőleg egyenes legyen, hogy a keresztező utczák egymással szemközt legyenek s hogy a forgalom irányában a kültelki közlekedést a legrövidebb úton a város közepe felé vezessék, szükséges, hogy a város övszerűleg útvonalakkal körülvétessék, miáltal a városrészek egymásközti forgalmának fenntartásával a város központi része megkíméltetik; végre, hogy azok a síkban nagyobb lejtők kikerülésével legyenek.

3. A közegészségi követelmények az utczák fekvésére és irányára vonatkoznak. Egészségesebb fekvéssel, tisztábban és kevesebb költséggel fenntartható oly utcza, mely egész szélességében a nap által megvilágíttatik, tehát északtól délnek fekszik, mint a kelettől nyugatra vezető útvonal.

Ide tartozik még, hogy közbe illesztett terek által a levegő és világosság nagyobb mértékbeni bevezetésével a közegészségi viszonyok javuljanak.

Szükséges még, hogy az utczák által határozott háztömbök közt különösen ott, hol sűrűbb a lakosság, létesítessenek utak, mi által az előbb említett közegészségi viszonyokon kívül a tűzrendőri érdekek is előmozdíttatnak.

A város fejlődésére való tekintettel már mostan előre megállapítandók azon helyek, hol később

22