Iglói Gyula: Miskolc 19. századi városrendezési tervei és építési szabályzatai (Miskolc, 1992)

Szabályzatok - 1. Szépítészeti szabályok (1867)

7 kintetiből a város minden lakossá felhivatik, hogy az építkezés körül, s átalában a város területén előfordulható minden rendetlenségekről, hiányokról a tanács elnökét, szóval vagy írásban azonnal értesítse.

IX. §. Az építtető tulajdonosok, építő s ácsmesterek a tervezésnél következő közbiztonsági, egészség ügyi, szépité8Í, és mütani szabályokat kötelesek megtartani : u. in.

1. Kpületekhez csak tűzbiztos és szilárd anyagok használandók, melyek n rójuk építendő tömeg súlyát, szétuiállás veszélyo nélkül elviselni képesek legyenek,- nevezetesen a belvárosban — a czélhoz alkalmazott épületi faragott, vagy fejtett termés kő, jól kiégetett tégla, föveny, mész; -- fedeleknél olyak, melyek vizhatlansá- guk mellett kevésbé tűzveszélyesek, nevezetesen érez, pálakő, cserép, vagy legalább fasindely.

A belvárosban fa fonadékú tapasztos falak, s szalma fedelek jövőben nem építhetők, fakémények, s szalma fedelek állítása pedig külvárosban is a vagyoni állásra tekintettel, csak a legszegényebb osztályuaknak engedtethetik meg, mellék vagy udvari épületeknél a belvárosban csak a bizottmány jóváhagyásával.

2. A földszinti épületek talaja (fussboden) az utcza, illetőleg a föld színvonalától legalább 12 hüvellyel magasabbra tervezendő, az udvarok lehetőleg tágasaknak, a lakszobák legalább nyolez láb belső magassággal ter- vezendők.

3. A legfelsőbb emelet legkissebb falvastagsága, téglafalaknál 18 hüvelykben, keverék anyagú falaknál (kő és tégla) 21 hüvelyben, álapitatik meg a falak minden emetelen lefelé legkevesebb három hüvellyel vastagi125