Sándorfi György: Korai helyneveink vizsgálata (Miskolc, 1989)
I. Törzs és népnevek
I. TÖRZS ÍS NÉPNEVEK Korai helyneveink kérdése régóta foglalkoztatja a magyar nyelv- és történettudományt.^ Érthetően, hiszen ilyen fontos és egyértelmű forrásbázist nem nélkülözhetünk, már csak azért sem, mivel a kérdéses századokban egyébként igen szűkösen állunk forrásokkal. Minden nemzedék megkísérelte megválaszolni azt a kérdést, hogy az etelközi hét törzs az új hazában hogyan szóródott szét nyolcféle törzsi helynévvel jelzett településre, látszólag rendszertelenül. A korábbi kutatások általában feltételezték a honfoglalás utáni egy tömbben történő megtelepedést, és a közismert kizárásos módszerrel /"ahol egy törzsnév nem szerepel, ott volt eredetileg a szállásterülete"/ a törzsek honfoglalás utáni megtelepedésének helyét is meghatározták. Ekképp adottnak vették, hogy ismert a kiinduló állapot /a törzsek szerinti megtelepedés/, ismert a jelenlegi /a szétszóródott törzsnevek/, és a kettő közötti, a változást előidéző folyamatra igyekeztek elfogadható választ találni. Sokáig az volt az uralkodó elképzelés, hogy a törzseket Géza és István telepítették szét az államalapítás folyamatában. Ezt a felfogást Török S. és Kristó Gy. bírálták a leghatározottabban. Török S. véleményének lényege, hogy a törzsnevek tartománysze- rűen elkülönülve akkor alakulhattak volna ki, ha a honfoglalás folyamán az egész ország egyetlen hadművelet eredményeként jutott volna Árpád és vezértársai birtokába. Szerinte súlyos logikai érv szól ama felvetés ellen, hogy Szent István különböző törzsekből alakított katonasága lett 2 volna a törzsi helynevek végső forrása. 5
