Kapusi Krisztián: Keresztezett életutak. Halmay Béla és Honti Béla miskolci polgármesterek (Miskolc, 2005)

Honti béla élete a „legvidámabb barakkban" (1954-1987)

pet nem vállalhatott. Bízott persze a nyugati államok segítő fellépésében, kevesen várták nála jobban a fordulatot, utolsó reményeinek elhalványult sugarait azonban végleg beárnyékolták a szovjet tankok.

A hatvanas évek elején neve valószínűleg a passzivitása miatt került le a rendszerre veszélyes „horthysták" lajstromáról. Honti Béla visszaköltözhetett a családjával Miskolcra. Előbb egy asztalosnál a Botond utcán, majd újra Honti szülőházában laktak. Szegény sorsú családokat költöztettek addigra a Szeles utca 11. szám alá, így egykori örökségükből Hontiék a három gyermekükkel egy mosókonyhát kaptak albérletbe. Nehezen teltek a nélkülözésteli napok, hetek és hónapok, melyek során az államszocializmus megfeledkezett Honti Béláról. A gyógyszertári központ főkönyvelőjeként dolgozó sógora elérte, hogy odavegyék raktárosnak az egykori h. polgármestert. Honti Béla kifogástalan precizitással látta el feladatát, aktív kora végéig a gyógyszertári központ raktárosaként mutatott példát rendszerességből, pontosságból. Családjával lakást kapott a Bajcsy-Zsilinszky utca 36. szám alatti bérházában. Az otthoni harmónia tette számára elviselhetővé és jelentéktelenné a sajtó, a rádió hazugságait, a politika abszurditását. Dr. Honti Béla nem élhette meg a rendszerváltozást: nyolcvankét évesen, 1987-ben hunyt el Miskolc város tragikus sorsú polgármestere.

121