B. Balsai Jolán (szerk.): Kazinczy Ferenc metszetgyűjteménye Zemplén levéltárában I. Sorozat (Sátoraljaújhely, 1992)

Kazinczy Ferenc metszetgyűjteménye Zemplén levéltárában

Kis János barátjának 1806-ban készült portréjáról ezt írta az érdekeltnek: „Képedet Szentgyörgyi és az ő érdemes hitvese nem találták jónak,... csak azt látom, hogy nem művész festette, hanem mesterember, s arról könnyű tenni. Művésszel másoltatom le.7

Fontos szerepet vállalt Kazinczy azzal is, hogy közvetítést vállalt festők és főúri, polgári megrendelők között, ő ajánlotta az általa jól ismert - hiszen portréját többször is megfestette - Jakob Stunden (1759-1811), dán származású festőt a debreceni kollégiumnak, Péchy Imre bihari főispánhoz, a Vay grófokhoz. így készült el a kollégium megrendelésére Kazinczy, Péchy, Budai Ézsaiás arcképe.8

Kazinczynak egyik korai terve, hogy a magyar történelemnek és művelődéstörténeti nagy személyiségeknek az arcképcsarnokát létrehozza. Az arcképek megfestését a kortárs festőktől, magyaroktól és külföldiektől, szobrokba öntését Ferenczy Istvántól várta. Már 1802-ben írt e tervéről Csokonainak is: „Némely ember annyira szégyenli megvallani, hogy hiú, hogy magát nem festeti, ha reá módja van is. S egyszer elkapja a halál, s a megmaradtak kesergik, hogy elveszett barátjoknak ezt az emlékeztető árnyékát nem bírják. Én, mint Franklin, eléggé egyenes vagyok megvallani, hogy hiúság bennem sok van: és hogy érte hálát adok az örök rendeléseknek, mert az sok szép örömeim kútfeje.”9 Hasonlóan írt 1813-ban Kis Jánoshoz: „Jó dolgot teszen, aki nem halogatja, hogy képe barátinak fennmaradjon, ha a halál kikapná is közülünk.”10

Kazinczy Pest-budai, majd külföldi útjain a „könyvárudákból”, régiségkereskedőktől nemcsak könyveket, térképeket, hanem képeket, metszeteket is vett. Míg családot nem alapított, kevés jövedelméből elszakított annyit, hogy jelentős könyv-, kép- és metszetgyűjteményt vásárolt.

Házassága után anyagi gondjai miatt, illetve birtokgyarapítás céljából, amikor 1806-ban az újhelyi hegyen új szőlőt akart venni, kénytelen volt értékes könyvtárát, képzőművészeti gyűjteményét áruba bocsátani. Tudta, hogy a gyűjteménynek különös darabjai, nagy értékei miatt nem családi, főúri könyvtárban a helye, hanem vagy Debrecenben vagy Sárospatakon, ezért e két nevezetes közgyűjteménynek ajánlotta fel a következő indoklással: „... a Bibliotheca megérdemli a megvételt ... Előttem lévén a szükség, egy szőlőt vettem az újhelyi hegyen 3000 forinton, egy-két telket akarok szerezni közel ide, s félvén, hogy nem találok szerencsés lenni igyekezetemben, Debrecent is megszólítottam. Ide zárom azon jelentésemet, melyet oda tettem gyűjteményem eránt... Ha Patak fogja bírni akarni könyveimet s képeimet, az elsőség minden más vevők közt övé lesz.” Vay Józsefhez írt leveléhez csatolt jelentéséből a következőket emelhetjük ki: „Magyar dolgokat illető régi és ritka könyveimnek s képeimnek gyűjteményét, melyet tavaly egy Bavariában vásárolt Bibliotheca által gazdagítottam, mutatom bé itt... bizonyságot tehetnek róla - akik látták - hogy ez a gyűjtemény oly kincs, melyet idegen kézre ereszteni helyrehozhatatlan kár, sőt minthogy oly kezek közé juthat, ahol némely darabjai örökösen el lesznek zárva, Haza ellen elkövetett vétek lenne. Vagyon nevezetes Mappáim közt három olyan, amelyért a Bavariai Correspon- densnek száz forintot ígértek, és nem adta.”. Majd felsorolja a könyvészeti értékeket: Temesvári Perbárt munkáit, Bél Mátyás műveit, régi kódexeket. A gyűj7 Kazinczy Lev. III. 376.

8 Sz. Kürti K. i. m. 113.

9 Kazinczy Lev. II. 626.

10 Kazinczy Lev. X. 263.