Csorba Csaba: II. Rákóczi Ferenc és a kuruc szabadságharc (Miskolc, 1986)
II. Rákóczi Ferenc életútja a szabadságharcig
ébredt, hogy Zrínyi Ilona a császárvárosban is veszedelmes politikai ellenfél El kell valahogy távolítani. így kapóra jött, hogy 1690-ben Thököly erdélyi betörése alkalmával két német generálist foglyulejtett s felajánlotta felesége szabadulásáért cserébe. Zrínyi Ilona férjéhez írott leveléből kiderül, hogy átérezte házastársi kö telességét és szeretete is azt sugallta, hogy a kuruc vezér mellé siessen. De anya is volt, s gyermekeit sem akarta magára hagyni. Mennie kellett, s Ferenc tői még csak el sem búcsúzhatott. Levelet írhatott neki, azonban még az sem juthatott el hozzá, csak századok múltán, nemrégiben került elő a bécsi levél tárból. Érdemes néhány sorát idézni: "Ne búsult azon, édes fiam, hogy javaid idegen kézen vannak, és hogy pusztán állnak. Újra helyrehozhatod azokat. A hadak lerontották váraidat. Adja isten, hogy te újra felépíthesd azokat!... Te csak tanulj szorgalmasan, és rajta légy, hogy a dicsőség koronáját elnyerjed. Nincs a világon szebb és dicsőbb dolog, mint a becsületes név és a jó hír. Ez soha meg nem hal, hanem örökké él. A földi javak elveszhetnek, az nem baj, de aki a becsületét vesztette, mindenét elvesztette..." 1690 őszén került II. Rákóczi Ferenc a prágai egyetemre, ahol filozófiai tanulmányokat kezdett. Két esztendőt elvégezve fordulat állt be életében. 1692 nyarán sikerült kieszközölnie, hogy Bécsbe utazhasson, nővéréhez, aki ak kor már egy éve a nálánál csaknem kétszer idősebb, másodszor házasodó Aspre- mont gróf felesége volt. A két testvérnek az örökségen kellett osztoznia. De a találkozás sokkal többet jelentett vagyonjogi megbeszélésnél. A Vallomásaiban II. Rákóczi Ferenc a következőket írta, visszaemlékezve a nevezetes találkozásra: "Nem egykönnyen ment a nénémmel való beszélgetés, mert a magyar nyelvet teljesen elfeledtem, németül nem tudtam, csak a latinban voltam otthon. De azt így is eléggé megértettem, amire biztatott, hogy hagyjam ott a tanulmányaimat és vegyem kézbe a magam öröklött vagyonát... Ugyan mi hasznát fogom venni - mondta - akár metafizikai, akár a jogi tanulmányoknak? Hisz még az utóbbi is alig lesz státusomnak megfelelő: tudniillik a császári jog nagyban különbözik a magyar jogtól. Itt nem lehet egyéb a cél, mint az, hogy őt elsősorban az örökségi jogaiból kiforgassák az én nevemben, én pedig idő jártával rászánjam magam a jezsuita rendbe lépésre, vagy legalább is ők húzzák javaim teljes jövedelmét." Az udvarnak valóban voltak olyan tervei, hogy a Rákóczi-gyermekekből apácát ill. jezsuita szerzetest nevelnek, s akkor a hatalmas vagyon egy csapásra császári kézre kerül. Mikor Júlianna esetében Zrínyi Ilona ezt ügyesen megakadályozta, legalább azon mesterkedtek, hogy a nagyobb részt, a fiúra szálló örökséget megszerezzék. Valóban sikerült is o- lyan érzelmeket kelteni a fiatalemberben, hogy vonzódni kezdett a szerzetesi életmód iránt. Júlianna időben lépett közbe ........ Az ifjú Rákóczi Ferenc visszatért Bécsbe tehát 1692 nyarán, bármennyire is ellenezte azt a felügyeletével megbízott Kollonich érsek. A 80 ezer lakosú császárvárosban mozgalmas politikai és kulturális élet fogadja. Tud valameny- nyire németül, s hódolva a kor divatjának, megtanul franciául és olaszul. Az Aspremont-házban, ahol gyakran megfordul a népes német rokonság, állandó ven- ség. Rászokik a kártyára s mint maga írja a Vallomásokban, sokszor éjt nappallá téve azzal szórakozik. Az örökség ügyében a két Rákóczi-testvér hosszas vitát folytatott a pénz- éhes jezsuitákkal és Kollonich érsekkel. Nővérének rokoni és baráti köre azt tanácsolta Rákóczi Ferencnek, hogy igyekezzék mielőbb megnősülni; nemcsak személyes okokból, hanem politikai megfontolásokból is. Egy előnyös házasság megerősítheti helyzetét s függetlenné teheti bizonyos vonatkozásban a bécsi
