Csorba Csaba: II. Rákóczi Ferenc és a kuruc szabadságharc (Miskolc, 1986)
II. Rákóczi Ferenc életútja a szabadságharcig
ugyan ót is fejedelemmé választotta az erdélyi országgyűlés, azonban a fejedelmi szék elfoglalása apja kudarca után csak elérhetetlen vágyálom maradt számára. Apja halálát I. Rákóczi György özvegye, Lorántffy Zsuzsanna nem érte meg, néhány hónappal korábban elhalálozott. Az ifjú Ferenc anyja, Báthori Zsófia hatására óse protestáns (református) hitét a katolikus vallással cserélte föl. A fiatal Rákóczi az eseményeket csendben figyelve nemigen mozdult ki birtokairól, míg az 1660-as évek közepének gyorsan pergő eseményei föl nem rázták s életének új irányt nem szabtak. Ekkor fonódott össze egymással a Zrínyi- és a Rákóczi-család sorsa. A Zrínyi-család már a XIV. században jelentős szerepet játszott Horvátországban. Igazán vagyonossá és tekintélyessé azonban egy sikeres házasság tette őket. Ennek köszönhető nem utolsó sorban, hogy Zrínyi Miklóst I. Ferdinánd király 1542-ben Horvátország bánjává nevezte ki s ezt a méltóságot másfél évtizeden keresztül viselte is. Ekkor már nemzedékek óta a török elleni harcban edződtek a Zrínyi-család tagjai. Zrínyi Miklós 1566-ban életét áldozta kapitányként Szigetvár várának szétlőtt falai között. Fia, György és az ő leszármazottai elszántan harcoltak az ország és birtokaik védelmében az oszmán hódítók ellen, A dédunoka, Zrínyi Miklós karddal és tollal is szolgálta hazáját, testvérével, Péterrel együtt. A Zrínyi fivérek a Horvátországtól nagyon is távoli Erdélyre függesztették tekintetüket, az európai tekintéllyé váló kis államtól várták a magyarság sorsának jobbra fordulását. A merész és biztató terveket azonban néhány éven belül elsodorta - váratlanul - az idő: 1660-ban összeomlott az erdélyi fejedelemség, meghalt II. Rákóczi György fejedelem. A helyébe lépő Apafi Mihály hatalma már csak árnyéka a réginek. Ha már Erdély nem állhatott a török elleni, s majdan a Habsburg-ellenes harc élére, legalább a töröktől szabaduljanak, ez lett a terv. Az alkalomra nem kellett sokáig várni. 1663/6-4-ben Zrínyi Miklós sikert-sikerre halmoz a török ellen a Dél-Dunántúlon. I. Lipót azonban óvatos, tanácsosai sem érzik, hogy alkalmas az idő a török hatalom megtörésére Magyar- országon. 1664-ben hiába állítják meg a Rábánál a török nagyvezír előretörő hadait, a sikert nem próbálják kiaknázni, sőt a töröknek kedvező békét kötnek. Zrínyi Miklós ezt nem sokkal éli túl: egy véletlen vadászbaleset fiatalon véget vet életének. Az ország főúri köreiben addig soha nem tapasztalt elégedetlenség lángol föl a Habsburg-hatalom politikájával szemben. Olyan feltétlenül királyhű fő-, urak, mint a nádor - Wesselényi Ferenc -, az országbíró - Nádasdy Ferenc -, a horvát bán - Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc horvát főnemes - másokkal együtt - összeesküvést szerveztek I. Lipót megbuktatására. Ebbe a szervezkedésbe vonták be a dunántúli és északnyugat-magyarországi, horvátországi főu- rak az ország akkori leghatalmasabb birtokosát, az ifjú és tapasztalatlan I. Rákóczi Ferencet. A politikai szövetséget célszerűnek látták házassággal megpecsételni. Az ötletet - még életében helyeselte Zrínyi Miklós - s nár 1664-ben tárgyaltak róla, sőt tudatták XIV. Lajos francia királlyal is, - aki helyeselte. A végeredmény pedig az lett, hogy 1666. március 1-én sor került a lakodalomra. Férj és feleség lett az akkor 21 esztendős I. Rákóczi Ferenc és nála két esztendővel idősebb Zrínyi Ilona, Zrínyi Péter leánya. Igazi politikai házasság volt, mint sok más frigy akkoriban főúri és uralkodói körökben. Gyorsan peregtek ezt követően az események. Az összeesküvés megbukott, elsősorban szervezőinek tehetetlenségén. A megtorlás kemény volt. Főurak feje 4
