Csorba Csaba: II. Rákóczi Ferenc és a kuruc szabadságharc (Miskolc, 1986)

Bujdosó fejedelem

BUJDOSÓ FEJEDELEM

A kuruc enigráció katonáit szívesen fogadták a baráti országok hadseregei. Kecsegtették őket a lengyelek, az oroszok is. Rákóczinak és Bercsényinek birtokot kínált Péter cár Ukrajnában, de fik nen fogadták el. Csak kevesen léptek orosz ill. lengyel szolgálatba.

Rákóczi 1711. február 21-én hagyta el Magyarország területét. Másfél évet tartózkodott Lengyelországban, onnan 1712. október 25-én hajóval Franciaországba indult. Anglia érintésével 1713. január 13-án érkezett francia földre. 1715-ben visszavonult a kamalduli szerzetesek grosbois-i kolostorába. Itt írta meg Emlékiratait, a szabadságharc történetének alapvető forrásművét. Ebben a harc egészét többek között a következőképpen összegezte: "Bárki ítél ... a magyar ügyekről, a háború szerencsés kezdetét az ellenség túlzott elővigyáza- tának tulajdonítja, annak haladását a rosszul ellátott és még rosszabbul védett helyőrségeknek és váraknak, s végül szerencsétlen kimenetelét a nemzet tudatlanságának, tapasztalatlanságának, annak, hogy hiányzott a fegyver és pénz, tehát a háború idegzete, a pestisnek és annak, hogy a francia udvartól kapott segély nagyon szerény volt."

Franciaországban írta meg másik fontos művét, a Vallomásait is Rákóczi (utóbbit Törökországban fejezte be).

A kuruc emigráció jelentős hányada Franciaországban telepedett le. Bercsényi fia, László hadi szolgálatba lépett s 1778-ban mint a francia hadsereg marsallja halt meg. Kuruc tisztek szervezték meg Franciaországban és Porosz- országban a legendás hírnévre szert tett első huszárezredeket.

1717-ben a szultán meghívására Rákóczi, Bercsényi és szűk kíséretük Törökországba hajózott. 1717. október 10-én szálltak partra Gallipoliban.

Az 1718. évi pozsareváci béke után a bujdosókat Rodostóba telepítette a szultán. 1720-tól itt éldegélt az egyre fogyó kis magyar kolónia. 1725. november 6-án meghalt Bercsényi s tíz esztendő múltán követte őt a vezérlő fejedelem.

1735. április 8-án megszűnt szíve dobogni a feudális kor talán legrokonszenvesebb szabadsághősének, aki főúr létére - saját tapasztalatai alapján - egyre jobban megértette a szegény nép nyomorúságát, lemondott a fényűzésről s élete utolsó évtizedeit egyszerű polgárként élte le. Megértette, hogy őt családi hagyományai és az ország érdekei mindenekfölött hazájának szolgálatára kötelezik. Egyéni hírnév, gazdaság és pompa a haza ügyének szolgálatát nem helyettesíthetik.

Hazaszeretetét, az általa vezetett ügyhöz való tántoríthatatlan hűségét a nép nem feledte.

Teteme a kassai székesegyházban pihen, az általa vívott harcra rangos kiállítás emlékeztet Sárospatak várában. Egykori lakóhelye Rodostóban múzeum, amelyet sok magyar és más .purista, keres fel évről évre. Rákóczi nevét sokszáz utca és tér viseli h.aí'^pkban, szobrok,' intézmények neve őrzi nemeníőként emlékét. Művei az utóöipj években sorra'jelennek meg különböző kiadásokban.

24