Lázár Olga: Életem szörnyű naplója (Miskolc, 1987)

mai közben azt mondta: „ha ezt apuka tudná, azt mondaná, ügyétien vagyok”. Egymás karjába borulva sírtuk át az éjszakát. Szörnyű volt a tehetetlenségi érzés. Szerettem volna segíteni raj­ta, de nem tudtam. Megelégedett helyzetünkben csak egy keserí­tett állandóan, hogy drága jó anyukámról nem tudtam semmit. Bizony szívesen viseltem volna el Birkenau láncait tovább, csak anyukámnak legyen ilyen helyzete. Ezen sem lehetett sajnos vál­toztatni. Eljövetelünk előtti héten sikerült írni anyunak, anyó­somnak és apósomnak. Nehezen vártuk a választ, de eljövetelünk meggátolta, hogy valamit megtudjak a drágákról. Mindig kértem a mindenhatót, hogy anyu is együtt legyen Lenke nénivel, Jolánka és Lázár nénivel főleg, hisz oly élelmes, biztos segít rajta. Bízom a Jóistenben, hogy meghallgatja állandó imám és ő megsegít téged édes anyukám, hogy az életben még együtt legyünk boldogok. Apu és Gyuri remélem együtt vannak, ami nagyon jó hatás­sal van mindkettőre. Egyetlen életemről, Imikémről semmit sem tudok. Őt nem féltem, hisz fiatal, életerős, a teremtő remélem megsegíti nekem, hisz mi olyan nagyon szeretjük egymást. Nyu­godt életünk megkeserítője a „ szép fiű” Beliami állandó szeká- lása volt. A megszégyenítések napirenden voltak. Azután kezdő­dött a munkába való beosztás, ami rengeteg izgalommal járt, de mi szerencsésen átestünk rajta, úgyhogy még pihenhettünk. Közben volt az ideiglenes munkánk, de ez csak fél napokig tartott. A hazamenetelre kitűzött dátumok már mind elmúltak (amit mindég magunk találtunk ki, hogy reményt öntsünk egy­másba). Legutolsó az őszi ünnepek voltak, azok is eljöttek, el­múltak, de a várva várt változás nem jött el. Nagyon szomorú ünnep volt az újév és hosszú nap. Mindenki elkeseredett volt és kórusban sírt. Gyertyát gyújtottunk de érzéseinket leírni nem le­het. Mindig vártuk a jobbat és mindig rosszabb jött. A várva várt jót még a nagy ünnepek sem hozták meg. A házassági évfordu­lóm is eljött: keserves nap volt az is. Tavaly Imrém azt írta, hogy reméljük, hogy a legközeleb­24

Next

/
Oldalképek
Tartalom