Dobrossy István: Az igazi Miskolc (Miskolc, 2005)

Miskolc szellemi élete és kultúrája

Egyházak, felekezetek Miskolcon építmény belseje töb­bet változott az évszá­zadok alatt, mint külső falai, hiszen az 1544- es égés során fedele megsemmisült, góti­kus hálómennyezete beszakadt. Azóta fával fedett síkmennyezete van, a legutóbbi fabo­rítást (festett fa kazet­tákat) a XVIII. század végén helyezték el. A legnagyobb változást a reformáció XVI. szá­zadi térhódítása hozta a templombelső be­rendezésén, hiszen az egykori oltárok helyett az egyetlen dísz a XVII. század közepén ké­szült faragott szószék lett. A XVI-XVII. században keleti szőnyegek díszítették a templomot, ezekkel borították a középre helyezett úrasztalát. A középkori templom egykori gótikus szentségházát az 1970-es években elkezdő­dött műemléki feltárás során találták meg. Középkori eredetű a templom legértékesebb műkincse, a fából faragott és intarziás rene­szánsz stallum, díszes pad, amely korábban valószínűleg a diósgyőri királyi vár kápolná­jában állt. A templombelső a XVI. századtól a város elit temetkezőhelye is volt. A sírokat 1941-ben tárták fel a múzeum szakemberei, a kriptákban talált viseletek restaurálás után a Herman Ottó Múzeumba kerültek, azóta kiállításon láthatók. Az auasi református templom főhajója MISKOLC 55

Next

/
Oldalképek
Tartalom