Csorba Csaba: „Számos dicsőségű első Rákóczi György" - A nagy fejedelem (Szerencs, 1993)

Életútjának vázlatos históriája

ban nem idegenkedik a gondolattól, hogy újra királyi alattvaló legyen.

Távoltartja magát az erdélyi politikától, azonban - csakúgy mint apját, Zsigmondot - az utódlási csetepaték, a koncon való marakodás arra bírja, hogy engedjen a benne bízóknak, s haddal indul a fejedelmi szék megszerzésére. Erős ellenzéke van Erdélyben (főleg Bethlen István), ahol teheti, gáncsolja a nádor, gr. Esterházy Miklós, s nem könnyű a török portát sem megnyerni ügyének. Rákóczi azonban szívós, s ügyes politikával legyűr minden akadályt. Mellé áll Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek, aki hét esztendőn át titokban segíti tanácsaival, benne látván a magyarság igaz oltalmát. 1630. december 22-én Gyu- lafehérvárott iktatják be Erdély fejedelmi székébe.

Ettől kezdve élete elszakad Felső-Magyaror- szágtól, a Hegyaljától, bár a pataki várat mindvégig építi, erősíti, családi kincseit ott helyezi el, mint legerősebb, legjobban megoltalmazható helyen. Gondot visel ónodi, szerencsi birtokára, s a többi gyarapodó javadalmára, melyek közül legfontosabb Munkács.

Hegyaljai birtokait (Liszlca kivételével az egész Hegyalja ura, kezében van a teljes borkereskedelem) hajdútelepek láncolatával övezi, amelyek biztos védelmet jelentenek mind a török, mind esetleges királyi támadással szemben: Ónod, Palko6