Csorba Csaba: „Számos dicsőségű első Rákóczi György" - A nagy fejedelem (Szerencs, 1993)

Pázmány Péter levelei I. Rákóczi Györgyhöz

Nem kell, uram, a keresztyénségnek ilyen szép bástyáját, mint Erdélyt, pogánynak hagyni. Nem kell arra szoktatni senkit, hogy csak beszaladjon a törökhöz, és mindjárt vajda legyen ..." (Nagyszombat, 1636. okt. 5.)

„Isten kegyelmednek sok ó esztendők végét, új esztendők kezdetit s folyássit adjon egészégben érni asszonyommal és az kegyelmed gyermekivel egyetemben. Hetedik hete, hogy kegyelmed az maga állapotjárul semmit nem ír: kin nem keveset csudálkozom, és az udvarnál sem tudják mire magyarázni. Én azért azt hiszem, nem egyéb az oka, hanem hogy kegyelmed a békességet elvégezvén, immár csendes állapotban nyugszik ... mivel az Úr Isten sok nyavalya által alkalmatlanná tett az prédikáláshoz, ím azokban az prédikációkban, melyekkel az Úr Istennek tiszességére harminc esztendőtől fogva tanítottam a községet, kinyomattam egynéhányat, és egy exemplárt [példányt] nagy böcsülettel és szeretettel kegyelmednek küldöttem, kérvén azon, hogy mikor fejedelmi gondjaitól üressége lehet, ne restellje átalolvasását. Azt hiszem, hogy kegyelmed pápista [katolikus] prédikációt talán nem is hallott. Otthon csak olvasni ne restellje kegyelmed ..."

(Pozsony, 1636. dec. 26.)

Pázmány Péter 1637. márc. 19-én meghalt.

14