Csorba Csaba: A muhi csata 1241 (Miskolc, 1991)

Magyarok levele a pápához (1241. február 2.)

Magyarok levele a pápához (1241. február 2.)

Tudja meg tehát Szentatyaságtok, hogy a Kereszt- refeszített ellenségei, akiket tatároknak hívnak - mint hisszük, bűneink miatt -, hirtelen és úgyszólván váratlanul Magyarországra törve, az ország legnagyobb részét a Duna folyóig elpusztították. Püspököket, apátokat, szerzeteseket, domonkosokat, ferenceseket, templomosokat, ispotályosokat, prépostokat, espereseket, kanonokokat, papokat, klerikusokat, katonákat, síró-rívó kisdedeket öltek meg és mindkét nemből megszámlálhatatlanul sok ember, akiket óvatlanul társaiktól különválva találtak... Mi is vártuk egyház anyánk segítségét, hogy a Duna révjeinél szembeszegülhessünk Krisztus neve ellenségeivel - és nem volt segítség. Végül, mivel a Duna befagyott, mindenütt szabaddá vált az út előttük, és átkelhettek hozzánk. Miután pedig átjöttek, rossz szándékkal telve széledtek szét szerte a vidéken, hogy eltervezett gonoszságukat betöltsék. Mi azonban elég sokan és megfelelően felfegyvekezve behúzódtunk Fehérvár, Esztergom, Veszprém, Tihany, Győr, Pannonhalma, Moson, Sopron, Vasvár, Németújvár, Zala, Léka várába és más Dunán inneni várakba és erődített helyekre, a túlsó oldalon pedig Pozsony, Nyitra, Komárom, Fülek, Abaújvár és más várakba és hasonlóképpen megerősített helyekre, miközben Isten irgalma után Szentségiekhez és Isten egyházához