Bodnár Tamás: Szádeczky Károly első világháborús naplója. Egy miskolci honvéd visszaemlékezései (Miskolc, 2017)
A napló átirata - Olasz fronton
Szanaszét lógtunk valami ennivalót szerezni. A sok civil olasz nép már tudta, hogy a magyar csapatok menekülnek, így minden ajtót és kaput bezártak. Talán egy óra hosszat pihenhettünk, de már fújta a homistpt a riadót. Talán éppen az utolsó utcából marsoltunk ki, mikor egy civil házból reánk lőttek. Százados úr engem rendelt, hogy 8-10-ed magammal menjek oda és tegyem ártalmatlanná az illetőket. Ahogy fölmentem, nem mertem elsőnek benyitni, nehogy engem lőjenek le, így egy őrvezetőt küldtem be. Ahogy benyitott vagy nyolc ember volt a házban, mindjárt lefegyvereztük őket és a puska tusával úgy elvertük őket, hogy némelyik talán bele is halt. A várost elhagyva hátramentem és láttam, hogy égnek a házak meg a nagy kazlak. Már délelőtt tíz óra felé elértük a Taglamentó hídjait. Ez volt vagy két kilométer hosszú fahíd és több helyen beládolva94 95 a robbantáshoz. A híd másik oldalánál valami falucska volt, de igen tönkre volt téve. A templom tornya emlékezetes előttem, mert úgy állt, hogy majd eldűlt, mikor alatta mentem, csak nézegettem. Mi nem maradtunk ott a faluban, hanem úgy két kilométerre egy tanyában háltunk volna meg. Mindjárt menárpsit ettünk, én bakancsomat húztam le, hogy vizes kapcámat megszárítsam. Rettenetesen sáros voltam, át voltam ázva, mert egész nap esett az eső. Ez volt az előnyünk, hogy ködös idő volt. A többiek rém el voltak fáradva és szalmát hoztak magok alá. Én is leültem a tűz mellett, de mintha valaki mondta volna, hogy húzzam föl a bakancsom. Alig volt idő már rá, mikor hallom, hogy a for patruj alármot avi^áP5. Jelenti, hogy már az olaszok átjöttek a hídon, mert nem lett fölrobbantva a híd. Hajnal lehetett már, a szakaszunk fegyveresen a tanya mellett húzódott szarom leinába egy 94 Ladung - töltés, töltet. Itt a híd aláaknáspsát érti rajta a naplóíró. 95 Führer Patrouille alarm[ot] avisieren. - A járörvesptő riadót jele% 51
