Bodnár Tamás: Szádeczky Károly első világháborús naplója. Egy miskolci honvéd visszaemlékezései (Miskolc, 2017)

A napló átirata - Orosz fronton

jött és ide akarta adni az iratot, én lerántottam. Szegény igen megijedt és elkezdett sírni. Bekötöttem a szemét és az állásunkba vittem, [közben] csak mondogatta, hogy „sógor, sógor nye lőni”. Csak délután engedték vissza, olyan örömmel tért állásába. Már kint rengetegen várták és levették állásukba. így egész nap csendben voltak, egy lövést sem adtak. Pünkösd első napján német stel- lungba mentem figyelni az oroszt, mert itten igen jó távcsöves figyelő volt. A Stellung mellett éppen egy kozák jött egy kocsival, én hirtelen leugrottam és lőttem. Harmadik lövésem a kocsi alá robbant, szegény kozák repült a két kerekkel a kocsiból, de hogy meg- halt-e nem tudom, a lovak széjjelszaladtak. Másnap ismét egy kozákra lőttem ahogy jött az erdőből ki. Az első lövésem találta, mert a lova alá bukott. így ment ez nap nap után, de vasárnapra jött ám a haddelhad. Ahogy a priccsemen heverek és éppen haza írok, hirtelen négy gránát hullott az unterstandba. Én leestem és rám szakadt a föld, de hála Isten nem történt haláleset, csak szegény főhadnagy urat és a legényét temette el két óra hosszára. Alig bírtuk kiásni, mert összedűtötte a gránát a feljáratot.

Volt egy jó barátom, Mészáros László orvos, kivel mindig együtt töltöttük szabadidőnket. Éppen pünkösd szombat volt, én kinéztem az állásból, de csak egy pillanat műve volt, már fölöttem robban a srapnel. Gyorsan lehasaltam az árok tövébe, de az elgyengült golyók a hátamra hullottak. Rém jajgattam, mert azt gondoltam, hogy meg vagyok sebesülve, de az orvos megvigasztalt, hogy csak megijedtem. Két napig feküdtem az ijedtségtől, és már meguntam, hogy itt kell lenni, ezért két doboz gyufamérget ittam meg. 39 fokos lázam lett, ami négy napig tartott, de kórházba nem küldtek, hanem a kötözőhelyre, egy kőhíd alá vittek le.

26