Bodnár Tamás: Szádeczky Károly első világháborús naplója. Egy miskolci honvéd visszaemlékezései (Miskolc, 2017)
A napló átirata - Orosz fronton
Én egy mocsárnak vágtam keresztül, úgy menekültem a hadnagy úrral a sötétben. Hirtelen leszakad velem a jég, de nagy Isteni szerencsével partra kerültem. A faluban még voltak civilek egy páran kikhez melegedni mentem. Nevezetes lesz a mirkowi szélmalom előttem, hol telefon összeköttetés volt az orosz állással. Mi csak akkor jöttünk rá, mikor fáért mentünk a malomba. A molnárt és két fiát a pappal együtt agyonlőttük. Igen éhesek voltunk, így egy öreg zsidó csujes csinált kicsi kenyereket 3 koronáért. Még meleg volt sokszor, mikor már kapkodtuk kezeiből. Én most jöttem először szolgálatba, patrujba kellett mennem 8 emberrel az orosz állás felé, ki a faluból. Közben észrevett bennünket egy hídról az orosz járőr és ránk lőtt. Én nem tudva azt, hogy merre induljak vissza embereimmel, mert rém sötét volt, így egy rossz ház csűrjében virrasztottunk reggelig. Nevezetes lesz mindig egy öreg csüjes ki 78 éves volt már, az ottani falu ős lakója. Ágyban feküdt mikor megláttam, igen megijedt a fegyveremtől és elkezdett sírni, de mikor látta, hogy nem bántjuk, igen örült. A házban nem volt csak egy ágy, asztal és egy lóca, a sparhelt rém hideg volt, nem tüzeltek, az öreg már dermedt, alig bírt mozogni. Én az utolsó dianámat egy szem kockacukron beadtam neki. Nem merte megenni, mert azt gondolta, hogy méreg. Míg abban a faluban voltunk, minden nap gondoltam az öregre és a megmaradt ebédemet neki adtam. Nem volt olyan nap, hogy 5-6 csűrt ne tüzeltünk volna föl. 3-4 méteres mestergerendákat raktunk a kemencékbe és úgy a szalmában virrasztottunk. Nappal nem volt szabad tüzelni. Estefelé mindég rém nagy ágyúharcok voltak, fegyver csak ritkán dördült el. A rakétázás mindkét részről egész reggelig tartott. 16
