Csorba Csaba (szerk): „Édes szülötte földem, Zemplén" - Zemplén Vármegye Levéltárának Kossuth dokumentumaiból (Sátoraljaújhely, 1992)
Ha nemzetem engem a vész napjaiban vezérévé tőn, s ha vezérletem alatt bámulatos erélyt fejtett ki, az nem onnan van, mintha én lelkesítettem volna fel a magyar népet, hanem onnan, mert szívemnek minden dobbanása a nép szívének dobbanásaival azonos vala, mert bennem a nép személyesítve találta érzelmeit, óhajtásait, határozatait, s mert én csont a nép csontjából, test a nép testéből, tolmácsa va- lék annak, mit a nép ösztönszerű- leg érezett, s tetté érlelém, mit a nép akart. Könnyű azt mondani: a „nép”, de a nép nevével sok ember visz- szaél. Egy embernek szava nem a nép szava, s a ki néhány ember szavára hivatkozik, ne vegye szájára a nép nevét. Nem képzelhetni átkosabb, undokabb bűnt, mint játszani a polgárok vérével s egy nemzet nyugalmával. A kinek keze egy nemzet zsebében, s kinek kezében egy nemzet fegyvere: az ezzel a nemzettel rendelkezik. Ha elvekből indulunk ki, a- zoknak következményeire el kell készülni. Ám próbálja meg valaki a kormányzást, a körülményekből mindennap felmerülő újabb gyakorlati nehézségek közt s az első percben el fog csücsülni minden elveivel. Hol az ország közgazdászata oly rendetlen állapotban létezik, mint nálunk, ott az ínséget elhárítani nem, de legfelebb enyhíteni lehetséges, elegendő erővel sem a nemzet, sem a kormány nem rendelkezhetvén. Becsületes ember, ha hibázott, jobbat nem tehet, mint ha hibáját eüsmeri, s ismételésétől óvakodik. A tétlenül elfecsérlett percet a mindenható sem adhatja vissza. A nemzetiségi kérdés megoldása csak az által nyerhet állandóságot és biztosságot, ha Magyarország - míg egyrészt saját területi épségéhez és politikai egységéhez tántoríthatlanul ragaszkodik - másrészt őszintén barátságos politikát követ azon szomszéd fejedelemségek irányában, melyeknek függetlensége és szabadsága iránt román és szerbajkú polgártársainknak, mint fajrokonainknak meleg rokonszen- vet kell természetesen táplálniok. Il A népnevelés olyan, mint a tölgy, melynek nagy idő kell, míg a kisded makkból élőfa lesz; de ép azért nem lehet vele eléggé sietnünk; s ha csakugyan nem rajtunk áll, egész erdőket vetni egyszerre, ültessen csak kiki tehetsége szerint apró csemetéket, - majd fa fa mellett erdőt csinál. Bízzunk magunkban s ügyünk szent igazságában. Nem egy nemzettel történt már, hogy egy óra viszszaadta, a mit századok elvesztettek. Nyomorult porszem vagyok én, és (istenemre! nem szerénykedő hiúság mondatja velem) a leggyöngébbek egyike; de a lélek erejére nézve versenyre merem híni a legerősebbeket; s mióta sok botlásokon keresztül férfikort érve, tisztába jövek én magammal, állítsanak bár szemközt felbőszült milliók népdühével, e kebel a maga meggyőződését csak egy hajszálig is soha fel nem áldozá, és feláldozni soha nem fogja, hanem hű marad örökön az ígérethez, hogy „sem a hatalmasok komor tekintete, sem polgártársaim heve soha el nem tántorít." Embernek, ki szereti hazáját, miként én szeretem mindig kínos a hontalanság; kétszeresen az, ily helyzetben; és irtózatos a gondolat, hogy fáradt csontjaim tán idegen földbe fognak örök nyugalomra tétetni, mint tétettek széjjel két világrészben előbb, anyám s két testvérem csontjai, utóbb leányomé s nőmé; és velők családi boldogságom, mely egyedüli vigasza volt hazafiúi bánatomnak. De bár mennyire sóvárogjon is lelkem hazám felé, e sóvárgásnak engedni tilt az elvhűség s a kötelesség. KOSSUTH Ez a hét betű a magyar égbolt göncölszekere, mely mindig mutatja az utat a szabadság győzelme felé (Juhász Gyula)
