Csorba Csaba (szerk): „Édes szülötte földem, Zemplén" - Zemplén Vármegye Levéltárának Kossuth dokumentumaiból (Sátoraljaújhely, 1992)
Sátoralja-Ujiiely, 1894. április 1. 1?. sz, Huszonötödik évfolyam, ! XLfiriZZTlS Ili : I Kg$e* irr» 8 fi. Kilétre 8 fi. I Negyedévre 1 ft 68 kr , B<mtnt»Utslvilik j etnk iámért ke.ektal foZemplén. SH5XTÍ8 EUi 1 hWaleloi hirdetőknél; 1 Minden etú «Un 1 kr. 1 AtonfalU bélyeg #0 kr. ; Kiemelt dl.»hetik ■ körteiül ellátod hirdetményekért térmérték aafrlnt KilrtUl nem ideinek rimt. Társadalmi és irodalmi lap. mién i kr. uémlttntík. A,len dó hirdetéseknél kedvemén? ny\i)tntlk. A, tjillWrbea minden gar- 1 mond tor dyj» SO kr. ZEMPLÉN- VAEMEGrTENEK HIVATALOS LAPJA. J 2mebgkt:exj3E!3íTx:k: MiisroEasr vü.3A.enap. Hlrdeléenk ée yén. küldemények n klídóklvetnl- 1 no» lnUndndSk. KOSSUTH LAJOS 1*. Kossuth Lajos ravatala előtt állunk. Láztól izzó agyam előtt, az emlékezet ködfátyolán keresztül végig vonul egész tiráni alakja, a milyennek őt ifjú szívvel, férfi kora delén, sikerei dicsfényében láttam. Azon magasztos nagy eszméknek, melyek kortársaimmal együtt engem is örök híveikké avattak fel, ő volt a vezére, az ígéret földének, az állami utópiának Mózese : a szabadság hitvallásának prófétája. Azon harcosok sorába tartoztam, kik nem vakbuzgó, de látnoki odaadással követték vezérüket abba a harcba, mely egy uj’ egy szent, egy dicső Magyarország kivívásáért küzdetett — elébb a szó hatalmával. És annak a hatalmas szónak is Ô volt a fölkentje. Soha olyan szónokot nem fog a föld teremni: ki meg tudta gyújtani a jéghegyet s el tudta oltani a flegetont szónoklata büverejével. S a mit a teremtő erpjü szó., a mit a '-»gyújtó eszme létre' hozott : az egysé-' ges Magyarország, a szabad nép, a jog- egyenlőség, a felszabadult gondolat, — az örökké megmarad, s mind ezek a kincsek egy újjászületett nemzetnek Kossuth alakjától elválaszthatatlanok. De a sors magasabb árt követelt tőlünk, mint szavakat és eszméket. Tetteket és áldozatokat. S a milyen volt a sors követelése : olyan nagy volt a nemzet áldozatkészsége. A történelem ingyen nem adja a diadalokat. A magyar nemzetnek keresztül kellett menni a vér- és tűzkeresztségen, hogy létjogát bebizonyítsa. Azokat a lapjait a történelemnek, a mikre e nagy dicsőséges küzdelem van felírva, mindig lelketemeló érzéssel fogja olvashatni az utókor, s megtalálja bennük a vezéralakot. A harc bizonyított ; de nem nyert. Egyet kifeledtünk ideális számitásuukból : azt, hogy Európa közepében lakunk : ránk mindenki nehezedik, mi senkire sem támaszkodunk. Újból kellett kezdeni a munkát -, más alapon építeni fel a rombá dűlt ideált. A nemzet hozzá járult e munkához. Csak ő maga marádt meg a régi alapkő őrének. És látta hazáját mindig távolabb-tá- volabb haladni az Ô sziklájától, mint egy úszó szigetet. Látta a z uj pálmaerdóket felvirulni rajta, látta a jóllét palotáit, a közművelődés propileomait, a hatalom akro- poliszait emelkedni rajta, s mentül szebbnek látta a hazát, annál messzebb tűnt az előle. És maga a haza is így látta ót Attáty mint. egy. . Mem&m-szobornak köd- alakját a láthatáron, ki néha •megs’zólal'. És látni fogja még ezután is. Kossuth hamvát akár mely kó alá temessék, az a monumentális ködalak ott marad a határon. A nemzet nem adhatott neki életében semmit. Egy elmúlt álmot vísszaáimodni lehetetlen. S Ô neki kevesebb nem kellett. Egy más, csiU-ag lakója volt már, aki' nem ami érzékeinkkel érez. Most már nincs se múlt, se jövendő, tud' min derít ; nem látja tükörből a mi világunkat. Appellálhatunk az elhunyt nagy szelleméhez. Kérhetjük, hogy szállj a meg az en- gesztelődés ihletével, fájdalmasan szeretett hazája fiainak lelkületét. Mi emberek vagyunk mind, kicsinyek és nagyok : földi indulatokkal háborgó a vérünk, szenvedélyeink ösztöne téveszti meg akaratunkat ; de ő már a menny lakója, ki nem vitt el innen magával egyebet, mint azt a végtelen hönszerelmet, mely az id- vezültetket visszaköti a földhöz. Emeljen fel bennünket magához ennél az erőnél fogva ! A magyar nemzet okos és nagy. Mutassa meg a magyar nemzet ez alkalommal, mily nagy tud lenni, ha senki nem emeli ; milyen okos tud lenni, ha senki nem tanácsolja ; milyen helyesen tud járni, ha senki nem vezeti : saját érző szivén, saját helyes eszén kívül. Gondolja meg a magyar nemzet, hogy a kerek világoh csak egy bizonyos jó barátja van ; sajáí maga ; — s csak egy félelmes ellensége saját maga. — VÜaasszor. benne ! Valamennyi gyászlobogón elől, melyet a nagy halott ravatala előtt fog vinni a gyászolók tábora, egy fehér zászlót lobogtasson a nemzet: az engesztelódés fehér zászlaját, — az alkotmány oszlopai iránti hódolat szeplőtlen fehér zászlaját. — »In hoc signo vinces«. Áldott legyen a föld, mely e nagy szellem hamvait betakarja s áldottak lesznek e hamvak. Jókai Mór. (A »Nemietc-bfll.) XII
