Csorba Csaba (szerk): „Édes szülötte földem, Zemplén" - Zemplén Vármegye Levéltárának Kossuth dokumentumaiból (Sátoraljaújhely, 1992)
BEVEZETÉS Kossuth Lajos születésének 190., halálának közelgő centenáriumára válogattunk Zemplén vármegye levéltárából félszáz dokumentumot, melyek közül jó néhány most jelenik meg először. A Kossuth-életmű kutatásának nagy irodalma van, azonban úgy éreztük, hogy így, ebben a formában mégis tudunk újat mondani, mutatni. Az évfordulókhoz kapcsolódva bár többször átvizsgálták már Zemplén levéltárát is - főleg az ifjú Kossuth 1824 -1832 működését, majd az emigrációból tartott helyi kapcsolatait - mégis találhatók még ma is eddig ismeretlen adatok, főleg, ha nem a mutatók alapján kutatunk, hanem magukat az alapiratokat vizsgáljuk. Összeállításunk nemcsak Kossuth Lajosra, de családjára vonatkozóan is tartalmaz meglepő adatokat, olvashatjuk, láthatjuk apjának, anyjának kézírását, bepillanthatunk mindennapjaikba, gondjaikat megismerhetjük, tévedéseiket megérthetjük. A dokumentumok 1809-től 1914-ig terjedő időt ölelnek fel, arányosan szerepelnek közöttük az ifjú Kossuth Lajos helyi működésének emlékei, közszolgálata, ügyvédi tevékenysége, a kolera felügyelői áldásos működése, a hírlapírói, politikusi munkája. A gazdag forrásanyagból nehéz volt kiválogatni az emigrációból a zempléniekkel kapcsolatot tartó, legjellemzőbb, legfontosabb adatokat. Kossuth Lajost - szülőföldjén, a felnevelő városban, Sátoraljaújhelyen - mindig számontartották: barátai, ellenfelei, ellenségei; fiatal korától élete végéig. Utóélete is megkülönböztetett: érte és ellene, fényében sütkéreztek, árnyékában meghúzódtak. Halála után kezdődött el igazi megbecsülése, megértése. Az emlék-ápolásban az első helyet követelte és kapta is a szülővidék, Zemplén. Lakóházát, szüleinek házát emléktáblákkal jelölték meg, arcképét többször megfestették helyi közösségek megrendelésére, szobrokat állítottak, intézményeket, utcákat neveztek, jelölték meg nevével. Eszméit őrizték, gondolatait ünnepi beszédekben, megemlékezésekben, méltatásokban - természetesen mindig az adott időnek, néha a politika céljainak megfelelően - idézték. A hosszú életútból, Zemplén vármegyéhez kapcsolódó tevékenységéből egy-egy történelmi korszakban, sorsfordulók idején mindig találtak aktuálisat: a küzdésre, harcokra, helytállásra, nagyobb feladatok elvégzésére buzdítást, lemondással is új erőgyűjtést. Kiadványunk az évfordulós könyvek sorát kézírásos emlékekkel gazdagítja; talán nincs olyan kiadvány, ahol Kossuth apjának, anyjának kézírása is megjelenik. A kézírásokból sokfélét lehet olvasni: a tényközléseken túl tartalmi, formai részleteket. Kossuth fiatalkori jelentéseiből már kimutatható a későbbi ékesen szóló, lényegetláttató író, újságíró, szónok, politikai vezér, kinek fegyvere lett az írás, a beszéd. A kolerabiztosi jelentései elemzésre érdemesek, bár néha mentegeti magát, hogy nem volt elég ideje megfogalmazni, kiérlelni mondandóját. Kossuth Lajos minden korszaknak, így a ma és jövő emberének is példaképe lehet, s kivételes emberi nagyságának bizonysága, hogy emléke elevenen él a szívekben. Életútjában, életművében van nekünk szóló, mában munkálódó, maradandó örök: tettekben megnyilvánuló hazaszeretete. Hőgye István
