Kis József (szerk.): Áldozatok itthon és távol. Rezes Józsefné naplója (Miskolc, 2018)

Függelék - Rezes József és felesége sorsával kapcsolatos iratok

mondta búcsúzóul: „Rezes! Ne légy oly nagy magyar!” Mire ó a követ­kezőket válaszolta: „Magyarnak születtem és magyarnak halok meg!” 4./ Az étkezdét egyszer egy bukaresti tábornok látogatta meg. Majd azt kérte, hogy minden önkéntes írja egy papírra nevét és nemzetiségét. Rezes József nagyobb betűkkel írta nemzetiségét, mint nevét s ezért a papírokat összegyűjtő tiszt megkérdezte, miért írta magyar nemzetiségét két kilométer nagyságú betűkkel, válasza ez volt: „Hogy mindenki lás­A fenti és azokhoz hasonló körülmények és tények következtében Rezes József állandó üldöztetésnek volt kitéve. Sokszor megtörtént, hogy éjjel alvás helyett „carcer”-be, egy férgekkel teli deszkabódéba zárták, melyben leülni sem lehetett, csak állni volt hely. Az egyik állandó ok, ami miatt csaknem naponta raportra volt ren­delve az volt, hogy magyarul beszélt, mi tilos volt. Ezért állandó fenye­getésekben, szidalmakban és büntetésekben volt része. Mindezeket Rezes József a négyszögben felállott század közepén feszes vigyázban, de közömbösen hallgatta végig, ami a főhadnagyot még jobban felbő­szítette. A vasárnapi kimentőktől el volt tiltva. Rezes József akkor, mint egy éves önkéntes egész év alatt, minden körülmények között hajthatatlan igaz magyarságáról tett bizonyságot, kitéve magát annak, hogy bármely percben haditörvényszék elé állítják, hova — mint mondták — csak azért nem küldték, hogy a nagyszebeni tiszti iskola „magyar nívója” csorbát ne szenvedjen. Kelt Kolozsvárt, 1940. november 30-án. Békési József tartalékos főhadnagy /Kolozsvár, Deák Ferenc ucca 46./ Előttünk, mint tanuk előtt: Dr. Erdős Jenő ügyvéd /Kolozsvár, Vajda ucca 8./ 84

Next

/
Oldalképek
Tartalom