Kis József (szerk.): Áldozatok itthon és távol. Rezes Józsefné naplója (Miskolc, 2018)
Rezes Józsefné naplója
Szomorú dátum, szomorú napok voltak ezek. Búcsú nélkül szakítottak el kedves, jó Édesapádtól 1945. január 31-én délután. Hiába rohantam utána, a vagon felé, az őr durván rám húzott a puskatussal és elzavart. így váltunk el, összetört szívvel és lélekkel. De legalább volt egy remény, az hogy letelik az idő, talán 1 év, és újra viszontlátjuk egymást. Sokat dolgoztam közben, iparkodtam, gyűjtögettem, hogy ha hazajön, legyen neki minden jó falat, hogy felerősödjön. így folyt ez mind a mai napig, míg jött a szomorú hír. Édesapád hősi halált halt 1945. évi április havában Parkamuna 5-s számú lágerben (Dombasz, Ukrajna). Felsorolt bajtársai temették el: id. Hoffmann József, Diósgyőr (tisztviselő) 2 fia, if). Hoffmann József, Diósgyőr (tisztviselő) Hoffman - [keresztnév kihúzva9], Diósgyőr (tisztviselő) Leisz Nándor, Miskolc, Lévay József u. 50. sz. (vasgyári intéző) és még 2 vasgyári ember, kiknek a nevét később tudom meg. Esküvel hajlandók igazolni a szomorú esetet, tehát el kell hinnünk, bármennyire is fáj! Édes Gyermekem! Válassz magadnak egy sírt a Hősök Temetőjében és vidd el oda árvaságod fájdalmát egy-egy szál virággal és mondj érte egy imát az Egek Urához!!! Édesapád lelke nagyon fog örülni, ha látja, hogy nem feledkeztünk meg róla és a Lelke élni fog számunkra örökké. Soha nem kell szégyellned magadat Őmiatta, mert becsületes volt, testben, lélekben igazi úr, pontos, tökéletes, lelkiismeretes, tiszta, rendszerető, pedáns, magára, ruházatára és munkájára egyaránt. Ezermester volt, mindenhez értett, míg ő élt, nem kellett mesterember a házhoz, mert О mindent megcsinált, jobban, mint a szakember, mert magának csinálta, úgyhogy örökké tartson. Olyan odaadással és türelemmel tudott elbíbelődni mindennel, hogy az bámulatos volt. Szerették a hivatalban is, mert oly szeretette méltó volt. 9 A temetésen a Hoffmann család harmadik tagja, Miklós vehetett réseit, akit sünién elhurcoltak miiként. 67