Kis József (szerk.): Áldozatok itthon és távol. Rezes Józsefné naplója (Miskolc, 2018)
Rezes Józsefné naplója
Nincs borzasztóbb a távolságnál és semmit nem tudva élni elszakadt szerettünktől. Csak most ért el a hír, a szomorú hír, de nagyon szíven ütött és a seb soha nem gyógyul be, sajog és fáj, vérzik, míg az is megszakad. Legyen Neked nyugodt és könnyű a sír. Legyen olyan könnyű, mint amilyen nehéz a mi bánatunk!!! Adjon az Isten nyugodt és békességes álmot!! A viszontlátásra Édes, a Te hű és szerető hitvesed, sírton túl is szerető Margarétád és kicsi lányod, Ágneskád. 1946. II. 10. Síron túl is nagyon szeretett Józsikám! Drága Hitvesem!!! Megint Hozzád menekülök én Édes szerettem, végtelen nagy fájdalmamban és szomorúságomban. Hiába minden, nincs vigasztalás és nem is lesz soha. Nincs remény, meghalt örökre! Pedig sokszor oly jó hinni, hogy nem igaz minden, csak egy rossz álom, mert az nem lehet, hogy Te Édes oly hamar, a legszebb korodban itt hagysz minket, most, amikor a legnagyobb szükség van Rád, a Te szeretetedre, nem, ez nem igaz! Te élsz, és haza fogsz jönni!!! És mégis ijedten döbbenek rá, hogy talán mégis igaz, hiszen heten, — akik hazajöttek, most és Veled voltak -, bizonyítják, hogy igaz, esküvel, írásban, tehát el kell hinni, bármennyire is fáj, mert miért hazudoznának, mi érdekük fűződik ahhoz, hogy engem becsapjanak? Nehéz elképzelni, mikor nem láttalak betegen feküdni, nem láttalak meghalva, s éppen ezért örökké várni foglak, mindig élni fog bennem a tudat, hogy Te Drága jössz és útban vagy hazafelé. Nem ezt a halált érdemelted Kedves, Te, aki oly nagy magyar voltál, még csak örök nyugvóhelyet sem adott a Hazád, hát miért ez a nagy büntetés? Csak tudnék oda elmenni és hazahozatni Drágám, mindenemet odaadnám érte, csak lehetne. Szép családotok így pusztult ki. Laci és János bátyád a múlt háborúban mint aktív hadnagyot haltak hősi halált. Mindketten idegenben pihennek. Etuskánk szintén fiatalon hagyta itt a földet. Egyedül Sárikánk van már csak, aki oly sokat kiállt már az életben, aki sokat temetett, s akinek már csak Te voltál az egyeden reménység, bízva abban, hogy a magyarok Istene megengedi érni, hogy öregnapjainkat együtt élhetjük le egymás mellett, de Te pontot tettél minden után. Veled kihalt a Rezes-faj, nincs több fiú, aki tovább vigye a családfát, egyeden utód a mi kislányunk, Ágneska! 63
