Kis József (szerk.): Áldozatok itthon és távol. Rezes Józsefné naplója (Miskolc, 2018)

Rezes Józsefné naplója

szűnik az egymásért való aggódás eme bizonytalanság miatt, és egymás kezét fogva szép lesz az élet, mert megtaláltuk egymást. Ezért a napért imádkozom folyton és úgy bízom benne, hogy ennek hamarosan el kell jönni. Lehet, hogy már útban is vagy és egyelőre még csak Te tudod, hogy mikor zárhatlak a két karomba. Addig is szívem összes melegével és szeretetével csókollak és várlak nagy szeretettel, a Te hű Margarétád.

1945. VII. 10.

Édes Kincsem, Egyetlenem! Forrón szeretett Józsikám!

Kimondhatadanul sokat gondolva Rád, folyton érted aggódom és ma is, mint mindig rendíthetetlenül várlak. Úgy hallottam, hogy harma- dikán útnak indultatok. Már több embertől is hallottam ezt más variációban. Oh, ha mégis igaz lenne, akkor már nemsokára viszondáthatjuk egymást, talán még e hónapban, de legrosszabb esetben is mire gyermekünk megszületik itthon kell lenned. Gyere is Édes, siess, mert így nagyon félek és magam oly teheteden vagyok. Folyton arra gondolok, hogy hátha nem is láthadak többet és úgy kell meghalnom, hogy még csak meg sem csókolhatlak. Elég volt az egyedüllétből éppen a legnehezebb időkben, amikor a legtöbb szeretette, gyöngédségre van szüksége egy nőnek, én akkor maradtam egyedül bánatommal, könnyeimmel a legnagyobb gondok között. Nagy megpróbáltatás volt ez, amit még jónak is kell követni, így nem lehet egy életet befejezni.

Ha jól számítom, talán már egy hónapom sincs és addigra itthon lehetsz. Még a halál is könnyebb volna számomra akkor, ha Te Drága itthon vagy, látom, hogy nincs semmi bajod, egészséges vagy, de így csak dupla gondokkal nézhetek elé mindennek, ami bizony káros is lehet úgy rám, mint gyermekünkre. Ma reggel is úgy kisírtam magam. Mikor fölébredtem, olyan egyedül éreztem magam és végig gondoltam a múltat, a jelent, a jövőt és tehetetlenségemben csak hulltak a könnyeim.

Édeském, 15-től már szabadságon vagyok szeptember 15-ig. 3 havi fizetéses szabadság és a szülés utáni igazolás mellett újabb 3 hónap jár. Nem is bírnék már bejárni, mind rosszabbul érzem magam. Most is lázam van, nem tudom, mi bajom, csak nem érzem jól magam, fáj mindenem, állandóan fáradt vagyok testileg, lelkileg és idegileg. De nem is csuda, mert ez a sok izgalom nagyon megviselt mindenféleképpen. Nem akarok panaszkodni Édes, miért terheljelek még ezzel is Téged, de

48