Kis József (szerk.): Áldozatok itthon és távol. Rezes Józsefné naplója (Miskolc, 2018)
Rezes Józsefné naplója
kém, oszd meg velem a terhet, a gondot, hogy én is kivegyem belőle a részem és kevesebb jusson Rád. Ha megosztod velem a gondot, a bajt, könnyebb lesz Néked is. Hadd vegyem ki én is a részem nem csak a jóból, de a rosszból is egyaránt, mert csak így lehet párhuzamosan haladni egymás mellett. Egymásért küzdve, egymásért dolgozva és harcolva. Meg akarom állni a helyem, a női hivatás legmagasabb pontján is és úgy akarok élni, hogy a Te asszonyod, hitvesed legyen a legkülönb asszony a világon. Édeském, úgy szorítja torkomat, nyomja szívemet a keserűség, és kérdem, hogy miért mindez a megpróbáltatás? Nincs felelet, vagy talán azért, hogy ezen keresztül jobban megtisztuljunk, nagyobb legyen a szeretetünk a megértésünk? Nem tudom, csak azt érzem, hogy ezután valami nagy dolognak kell történni életünkben és úgy össze kell forrni a kapocsnak, hogy azt még a halál se tudja szétválasztani. Szivecském! Könnyeim patakzanak és mintha kiment volna az erő belőlem és csak azt érzem, hogy egyedül Te tudnád azt visszaadni nékem. Most a nyakadba ugróm, megölellek, megcsókollak, s te álomba ringatsz és álmodom, hogy itthon vagy és soha-soha többé nem hagysz el. Álmodom, hogy egy új világ van előttünk, egy szebb és jobb és egy boldogabb! így áldjon meg Téged az Isten és a láthatatlanban is fonja össze karunkat, életünket a szeretet arany szálaival. Isten legyen Veled és О védjen, óvjon!!! Lélekben mindig Veled a Téged igazán szerető, hűséges Margarétád, aki millió csókot küld. 1945. VI. 8. Drága Kicsi Szívem, Édes Boldogságom, Szeretett Józsikám! Sok idő telt el, mióta utoljára írtam ebbe a füzetbe, de azóta szinte megnőttek a gondjaim és amúgy is elég aggodalmam. Sokat járkáltam, szaladgáltam a Te ügyedben drágám, hogy minél jobban meggyorsítsam a hazajöveteledet. Nagyon bíztatnak és mindenki azt mondja, hogy hamarosan, de legkésőbb keresztelőre itthon leszel. Bár igaz lenne, nem is félnék úgy, mert erőt adna az a tudat, hogy Te itt vagy velem, drukkolsz értem, s talán még imádkozol is értünk. De így magába véve már az a tudta, hogy ilyen messze vagyunk egymáshoz, 45
