Kis József (szerk.): Áldozatok itthon és távol. Rezes Józsefné naplója (Miskolc, 2018)
Rezes Józsefné naplója
sen ő vissza Téged énhozzám minél előbb, addig pedig adjon Neked erőt, hogy el tudd viselni mindazt, amit a sors rád mért. Kérlek, hogy irántam érzett szereteted soha ne fogyjon el, hanem szeress nagyon Édes. Szeress mint ahogyan én szeredek Téged. Bárhol vagy Édes, az én szeretetemet meg kell érezned, annak el kell jutni szívedig, s ha nem fogadod be, nagyon fog fájni a Te Margarétádnak. 1945. II. 20. Drága Józsikám! Mindenem! A legnagyobb kétségbeesés szélén állok és aggodalmam minden nappal jobban nő. Nem tudom megérteni, miért nem kapok Tőled levelet. Már a csabaiak közül majdnem mindenki tud a hozzátartozójáról, csak én nem. Édesem, talán haragszol valamiért? vagy annyira elfelejtettél már, hogy nem is hiányzóm Neked? Ezt nem akarom elhinni, mert nagyon fájna, ha így lenne és soha nem tudnék megvigasztalódni az életben, mert annál jobban szeretlek, minthogy ezen csak úgy könnyen túl tudnám magamat tenni. Rendületlenül várlak minden nap és míg a szívem egyet dobban, mindig így várlak Édes, s egyszer csak hazajössz majd és akkor soha többet nem engedlek el magam mellől és nagyon, nagyon foglak szeretni, hogy kárpótolva légy az idegenben eltöltött sok szenvedésért, megpróbáltatásért és egyedüllétért. Édes Egyetlenem, szívem összes szerete- tével gondolok Rád, Veled vagyok és csókollak hűséges szeretettel Margarétád. 1945. II. 25. Drága Egyedenem! Forrón szeretett Édes Józsikám! Összeszorul a szívem, a torkom, ha arra gondolok, hogy ma 4 hónapja annak, hogy megesküdtünk és Te már nem vagy itt velem... Emlékszel Édes, milyen szépen mondta a pap az igét: „Ahová te mész, odamegyek én, ahol te laksz, ott lakom én, ahol te meghalsz, ott halok meg és temettetem el. így cselekedjék az Úr és ezt mívelje velem, ha az egy halál nem választ el engem te tőled...” Sokat elgondolkozom ezen az igén és tényleg magam is érzem, hogy ha két ember - már mint férj-feleség — szeretik egymást nem is lehet ez másként. 24