Csorba Csaba (szerk.): Borsod-Abaúj-Zemplén a történelemben (Miskolc, 1987)

A nagyipar kifejlődése egyet jelentett a munkásmozgalom megjelenésével. A 20. század elején Miskolc és környéke a szociáldemokrata párt egyik fő vidéki

bázisé vált. 1919-ben, a Tanácsköztársaság kikiáltását követően — a főváros példáján fellelkesedve — a miskolci szociáldemokrata és kommunista vezetők azonnal közös tanácskozást tartottak s kimondták, hogy a már korábban megválasztott direktóriumot a megyei és a városi hatalom letéteményesének tekintik. A borsodi iparvidék munkássága nagy erőkkel támogatta a Vörös Hadsereget az északi hadjáratban. Különösen a miskolci csatában tűntek ki a 12. páncélvonat katonái.

Az ellenforradalom hatalomrajutásával egyidőben jelentkeztek a vesztes világháború következményei. A következő évtizedeket a növekvő társadalmi feszültségek jellemezték. A szociáldemokraták befolyása a munkásságra jelentősen emelkedett. Az erősen korlátozott lehetőségek közepette különösen a kulturális és sportmozgalmat igyekeztek erősíteni. A második világháború kitörése, majd Magyarország hadbalépése után egyre erőteljesebben jelentkezett a békét követelő politikai harc. A Diósgyőri Vasgyárban működő kommunista csoport képezte magját a német fasiszták ellen eredményesen harcoló MOKAN-szervezet- nek, amely a felszabadult Miskolc életének megindításában is fontos szerepet játszott.

A választásokon egyre nagyobb befolyásra szert tevő kommunisták a szociáldemokratákkal egyesülve vitathatatlanná tették ezen a tájon is a fordulatot. A népi demokrácia alakította ki a megye mai szerkezetét: 1950. január 1-én létrejött Borsod-Abaúj-Zemélén megye Borsodból, Abaúj és Torna, valamint Gömör és Zemplén Magyarországhoz tartozó részeiből.

A DIÓSGYŐRI GYÁR