Csorba Csaba (szerk.): Borsod-Abaúj-Zemplén a történelemben (Miskolc, 1987)

Az építészettörténet nagy stílusperiódusait kiváló kvalitású műemlékek képviselik a megyében: templomok, várak, várkastélyok, kastélyok és kúriák szép számban találhatók itt. Ezek közül nem egyhez a magyar történelem sorsfordulóinak kiemelkedő eseményei kapcsolódnak.

A román kor építészetét kisméretű hangulatos részletekben gazdag falusi templomok képviselik. (Szalonna, Boldva, Tornaszentandrás, Rakacaszend, Karosa). A magyar gótikus építészet kiváló emlékei között tartjuk számon a miskolci avasi templomot, a sárospataki ún. vártemplomot, de kisebb — ugyanakkor részleteiben rendkívül gazdag emlékeinket is -, így pl. Bodrogkeresztúr, Sátoraljaújhely 15. századi műemlék templomait. Az eredeti stílusjegyeket őrző épületek a reformáció korában sokszor a tájra oly jellemző más karakterű berendezésekkel gyarapodtak, mint a festett famennyezetek, szószékek, templomi padok vagy éppen a barokk kor szertelen díszítőkedve és pompaszeretete formálta át enteriőrjüket. A reneszánsz építőművészet és annak társművészetei — elsősorban a kor főurainak mecenatúrája folytán - meglepően magas színvonalú alkotásokat hoztak létre. A sárospataki vár Perényi szárnyának gazdag plasztikai dísze, vagy a pácini Mágócsy kastély felvidéki ízeket idéző sgraffito dísze, a magyarországi reneszánsz számban rendkívül megcsappant emlékanyagának kiváló emlékei.

DIÓSGYŐR VÁRA