Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)
Misszionáriusok a teherautókon
dencia volt. Ugyanez a vidéki pártközpontokban nem volt egyértelmű. Ez a falujárás gyakorlatának és céljainak értelmezésében is megmutatkozott. Az MKP Szervezési Osztálya a választásokat követően (1947. augusztus 11-20.) észak-kelet magyarországi útra küldte egy munkatársát, hogy a falujárás aktuális állásáról tájékozódjon. A kiküldött a helyi pártvezetőségekben informálódott és igyekezett azoknak a falujárást érintő új kurzust megvilágítani. Balassagyarmaton felhívta a járási vezetők figyelmét arra, hogy az addig „alkalomszerű műszaki munka” helyett a továbbiakban a politikai munkára kell helyezni a fő hangsúlyt. Salgótarjánban és Ózdon is az új, politikai falujárásról beszélt. Miskolcon munkájuk közben látogatta meg a helyi falujárókat Szabó Sándor. A budapesti pártfunkcionárius elképedve tapasztalta, hogy „a miskolci falujárás még mindig ott tart, ahol két évvel ezelőtt tartottak a falujárók, (fejszeélesítés, lópatkolás, fazékfoltozás). Népnevelő munkát nem folytattak tervszerűen.”206 A falujáró-fronton nem az „eltávozás, a visszavonulás” került napirendre, hanem a taktika megváltoztatása. Új célok, új eszközök merültek fel az MKP falujárásnak nevezett parasztpolitikájában. A Gyürkeiné által 1945. márciusában javasolt, társadalmi méretű „fejcsere”, mint politikai program ekkor még nem manifesztálódott, az viszont igen, hogy hagyományos falujárás: az aprómunka, és a parasztok „szórakoztatása” felett politikailag eljárt az idő. A meggyőzést és a lehetséges szavazatszerzést célzó aprómunkát felváltotta a korabeli pártbürokrácia irataiban, kiadványaiban a népnevelés. A népnevelés szó használata önmagában jelzi: a dolgozatban már sokszor említett „gyanú” egyáltalán nem oszlott el, annak ellenére, hogy az MKP — mint Rákosi fogalmazott - az ország első parasztpártjává vált. A választási győzelem ellenére a falu továbbra is olyan idegen terep maradt a kommunista politika számára, ahol az intézményes forradalmat minden lehetséges intézményes eszközével folytatni kellett. A jóhiszemű és jóindulatú önkéntesek, az „aprómunkások” ideje lejárt, minden jel szerint. Politikai informátorok és komiszárok vették át a terepet a városi szakmunkásoktól. A fordulat a vizsgált területen, annak természeténél fogva és a korszak kommunista politikájának megfelelően nem egyik napról a másikra és hangsúlyozottan nem radikálisan lépett életbe. Ezért is volt, hogy számos falujáró utólag értesült arról, hogy tevékenysége politikailag már nem aktuális, taktikailag nem hasznos. Erre példa a miskolci falujáró 206 p-nA 274-16/47.őe.73-74. 95
