Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)

Misszionáriusok a teherautókon

dolgozó népével. Hatalmas támogatást nyújtunk a helyi pártszervezetnek és szívós, hétről-hétre való támogatással elérjük azt, hogy kb. egy félév alatt megfelelő káderekkel rendelkező és viszonylag jól funkcionáló párt- szervezeteink legyenek. A falujárás egészen új aktívákat is nevel ki pártunk számára. Mindenütt törekedni kell (...), hogy új erőket vonjunk be ebbe a munkába. A falujárók legjobbjai megismerkednek a (...) a falusi szervezéssel, (...) és a felelősökből jó vidéki funkcionáriusok lesznek.”179

Itt már megfogalmazódott az igény arra, hogy a falujárás hozadékaként funkcionáriusok is kinevelődjenek. Kétségtelen, hogy fontos szocializációs, káderrekrutációs élmény és lehetőség volt az egykori falujárás az új pártfunkcionárius gárdának. A határozat fenti részében sem a megfogalmazott vágy a lényeg, hanem az elszólás: A tömeges Kommunista Párt működésének második éve végén még mindig nem rendelkezett megfelelő számú vidéki pártfunkcionáriusokkal. Ezért is lesz majd gyakorlat, hogy a helyi pártszervezetek jelentéseket küldtek a pártközpontba a falujárónépnevelő aktivistákról.

A Szervezési Osztály határozatának megfelelően a fejezet legelején idézett pártmunkás fegyelmezetten jelentést tett a terepen tapasztaltakról, s egyben általános következtetéseket vont le a falujáró munka javítása céljából Falujáró tapasztalataim címmel.

„Nem egy esetben találkoztam már elvtársakkal, akik azt állítják, hogy a paraszttal hiába foglalkozunk, nem érünk el vele semmit vagy nagyon keveset, mert annyira elfogult és maradi, hogy nincs az a beszéd, amivel meg lehetne győzni. Folyó év február 23-a óta foglalkozom a falujárással, és a tapasztalatom és ezen keresztül a meggyőződésem — más. Igaz, hogy elfogult és maradi, az is igaz, hogy beszédekre nem sokat ad, és megnézi, hogy ki beszél. (....) Ennek magyarázata a múltban rejlik.(...) Ez magyarázza meg a parasztság elfogultságát és maradiságát és főleg, hogy hitetlen. Itt meg kell említenem egy tényt, amellyel már magam is találkoztam, hogy e- gyes helyeken és nem kevés személyek hallani sem akarnak a kommunistákról. Ez ne adjon okot a csüggedésre, már annál is inkább, mert e viselkedésük a múltba nyúlik vissza, és így nem az igazi meggyőződéseiken alapszik.”180

Az idézetet szerző budapestí pártmunkás rögzíti, hogy a paraszt maradi és a kommunistákkal szemben annyira elfogult, hogy több helyütt még hallani sem akar róluk, nem áll velük szóba. Mégis arra szólít fel, hogy a falujá™ PTIA 278.16.47. őe. 3-4. iso pxjA 278.16. 47. őe. 65-66.

81