Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)
A szervezettség legfelső foka (Adatok a kommunista párttagság kérdéséhez)
Január 18-án Göncruszkán „erősítette” a helyi szervezetet a központból érkezett instruktor, amire jelentése szerint nagy szükség volt. Az 1500 lélekszámú községben a helyi párttitkár 60 tagról számolt be: „de az aktív tagok hiányában a fizető tagok cca. 10 fő.” Hejcén a helyi szervezet állapota, még a göncruszkai szervezetet is alulmúlta. „A párt meglehetősen széjjel van, mely köszönhető Mészáros Sándor helyi titkár munkájának (részeges, korrupt, diktátor). Az egész falu előtt lejáratta a pártot. 60 tagról 24-re apadt a taglétszám. Tornyosnémetiben is mintegy 50%-os taglétszám csökkenést regisztrált a kiküldött káderes. Nagybózsván is csökkent a párt tagsága 30-ról 20 főre.104 A helyi titkárok jelentéseiből kibontakozó pártkép és pártélet nem minden esetben egyezett a központból a megyébe helyezett káderfelelősök jelentéseiben leírtakkal. Példa erre Kincs István, aki 1946. november 22-én lett a Zemplén megyei bizottság káderfelelőse. Jelentésében az előbbi forrásoktól némiképp eltérő módon nyilatkozik a megyei pártéletről: „November 22-én lettem a megyébe helyezve. Első feladat a megyében a vezetőségek megismerése és a káderek felkutatása volt.”105 Vezetőség átvizsgálása és a rossz vezetőség kicserélése 18 helyen történt meg a megyében: Szerencs, Tállya, Tiszalúc, Taktaharkány, Megyaszó, Tokaj, Tárcái, Sárospatak, Tiszakarád, Tolcsva, Sátoraljaújhely, Pácin, Karos, Riese, Cigánd, Dámóc, Láca, Révleányvár. A párt sorainak a megtisztítása cigányok, korrupt, erkölcstelen emberektől 7 községben történt meg, 30 embert zártunk ki a pártból.”106 Hogy a fennmaradt források alapján ítélve igen rámenős káderpolitika nem volt mindig a leghatékonyabb, bizonyítja Haraszti István taktaszadai községi párttitkár Kincshez írt levele is 1948. május 14-én, amiben a címzett beleegyezését kéri, hogy lévén taktaharkányi lakos a taktaszadai titkári posztról engedjék el, melyre őt távollétében választották meg.107 A párt, mint gazdálkodó szervezet is megérezte az idealizált és a valóságos „pártélet” közötti különbséget. Helyi pártszervezeteknek elvileg a befolyt tagdíjösszegek 40%-ából kellett gazdálkodniuk, a központból átutalt 104 FIXA. 274-16/135 őe. 20. p. 105 A felkutatás itt szó szerint értendő, hisz a „kartonok dzsungelében” szereplő pártmunkások és káderek igen gyakran nem működtek, sőt időnként nem is léteztek. 106 MNL. B.-A.-Z. m. Lt. X. 4. f. 84. őe. Bár nem tartozik a dolgozat témájához, de érdemes megjegyezni, hogy Kincs István tisztogatási akciója egy évvel megelőzte az országos párttagság-felülvizs- gáló kampányt, mikor is a megyében, mint az egész országban a párttagként nyilvántartott cigányokat, mint cigányokat zárták ki a kommunista párt soraiból. Hasonló sorsra jutottak a szociáldemokrata pártban nyilvántartott cigányok is. 107 MNL. B.-A.-Z. m. Lt X. 4. f. 88. őe. 49
