Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)
Az intézményes forradalom intézményének élete. Pártélet az ötvenes években
kívülieket elidegenítették” a párttól. A csökkenő taglétszám és az azon belüli mozgások alapján kijelenthető, hogy nem csak a pártonkívülieket idegenítette el a párt önmagától, hanem - különösen a falusi, vidéki, paraszti — párttagok jelentős, többtízezres tömegeit is.351 Az 1953-as év a magyarországi politikatörténetben az új kurzus megindításának, a reformok kezdetének az éve. A párton belül a reformok, az új kurzus nem hozta magával ugyanazokat a pozitív változásokat, amelyeket az országban, a társadalomban, a politizáló közvéleményben — a felszínen — kiváltottak. Különösen vidéken volt feltűnő a párt nehézkessége. A PTO a KV titkárságának 1954. október 14.-én elküldött feljegyzése a falusi pártmunka néhány kérdéséről szólva az alábbiakról tudósított: „A KV júniusi határozata óta előrehaladás van. Ez elsősorban abban mutatkozik, hogy a pártszervezetek, a párttagok közelebb kerültek a pár- tonkívüli dolgozó parasztokhoz. A parasztok széles tömege most sokkal inkább egyetért a párt politikájának minden részletkérdésével, mint 1953 júniusa előtt.” A feljegyzés szerint nőtt a párt iránti bizalom, nőtt a párt tekintélye. Ám, mint arra a feljegyzés is kitér, ez legkevésbé a vidéki, falusi pártbizottságoknak, pártszervezeteknek szólt, hanem a központi és távoli pártközpontnak, pártvezetésnek: „A falvak politikai hangulatának megj avulásával nem tartott lépést a pártbizottságok, a pártszervezetek munkájának fejlődése (...), s a falvak lakóinak politikai magatartása gyakran a helyi pártszervezetek munkája nélkül, a párt általános politikájának hatására javult. (...) A pártbizottságok munkájában jelenleg rendkívül elterjedt az általánosságban mozgó, felszínes vezetés.”352 Az irat olvasata szerint 1953 júniusa előtt a párt iránti bizalmatlanság jellemezte a magyar falvakat általában, a párt és képviselőinek tekintélye alacsony volt. A párt beágyazottsága a magyar falusi társadalomban ugyanilyen alacsonynak tekinthető az ötvenes években. A párt iránti bizalmatlanság, az alig-alig meggyökerező párt iránti ellenszenv megnyilvánulásai a munkás- és városellenes megnyilvánulások voltak, amelyekről úgy tudósított az MDP KV PTO-ja, hogy 1954 őszére kevesebb lett belőlük, mint volt 1953 júniusa előtt. Ez a megállapítása a feljegyzésnek arról szól, hogy az említett „megnyilvánulások” jellegzetesek voltak 1953 nyara előtt, s ha csökkenő mértékben, de továbbra is jellemezték a magyar falvakat. Ez az 1954 őszi feljegyzés a falusi pártszervezetekről egyfelől a párt tekintélyének növekedéséről, másfelől meg a helyi pártbizottságok és pártszervezetek 351 MNL. MÓL. 276. 53.137. őe. 1-20. 352 MNL. MÓL 276. 72. 28. őe. 25-27. 171
