Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)

Az intézményes forradalom intézményének élete. Pártélet az ötvenes években

fegyelemmel, azaz a lakó- és munkahelyet, és ezzel pártalapszervezetet váltó párttagok és tagjelöltek eltávozásukat nem jelentették régi alapszervezeténél, míg viszont az új alapszervezetben nyilvántartásba vétették magukat. Ezeket a statisztikai párttagokat az aktuális összeíráskor törölték a tagnyilvántartásból, különös magas létszámban Borsod megyében. Bács-Kiskun- ban volt a legmagasabb azon falusi, téesz pártszervezetek száma, ahol érvényét vesztett MKP, SZDP vagy MDP tagkönyvek alapján nyilvántartott statisztikai párttagokat találtak. Nem jelentős számban jelentkeztek utólag az összeírásból kimaradt párttagok és tagjelöltek.

A csökkenést dialektikusán magyarázó jelentés szerint a „párttagság összetétele minőségileg javult, mert azok kerültek ki a pártból, akik nem éltek rendszeres pártéletet, tagdíjat nem fizettek, a tagkönyvüket elvesztették vagy nem akartak a párt tagjai lenni.” Különösen magas volt a pártból kimaradt, kizárt tagok és tagjelöltek aránya a parasztok, főként az egyénileg gazdálkodó parasztok között. Mint a PTO jelentése fogalmazott, „a nagymértékű csökkenés oka, hogy a pártból kizárt, kimaradt és duplán nyilvántartott párttagok jelentős része parasztokból adódott és a kizártak kb. 30- 35%-a is dolgozó paraszt.” Különösen az alapvetően mezőgazdasági jellegű megyékben volt szembetűnő a parasztság elfordulása a párttól. Mert — mint fogalmazott a PTO jelentése — „a dolgozó parasztság aránya csökkenésének fő oka, hogy a pártszervezetek politikai munkája a dolgozó parasztok körében nem kielégítő, nem foglalkoznak megfelelően a dolgozó paraszt párttagok politikai nevelésével, ennek következtében jelentős számú dolgozó paraszt nem fizette a tagdíját, nem élt rendszeres pártéletet.”

A parasztok elfordulása a párttól nemcsak a kilépésekben, kimaradásokban mutatkozott meg élesen az 1952-es évben, de a csökkenő tendenciát mutató tagfelvételekben is. A tárgyalt évben az „egyénileg gazdálkodó parasztok felvétele közel felére, a tszcs, tagoké pedig 1,9%-al csökkent. Első negyedévben a pártbizottságok által jóváhagyott parasztok száma 4915 volt; ezzel szemben 9 hónap alatt csak 2985 dolgozó parasztot vettek fel tagjelöltnek.” Ebben szerepet játszott a PB 1952. február 28.-Í határozata a tagjelöltfelvétel visszafogásáról is. Ám ez a parasztok esetében messze meghaladta az országos átlagot, ami 57,4-42,3 százalék volt 1952 első negyedévében és az azt követő nyolc hónapban. Nemcsak a dolgozó parasztság maradt le a tag és tagjelöltfelvételben, hanem a kohászat, a bányaipar is.

A jelentés ugyanakkor ismét fontos lapszust szolgáltat számunkra a tagtoborzással kapcsolatban az 1952-es évre vonatkozóan: „Az 1952-ben felvett tagok száma általában megfelel a Politika Bizottság február 28.-i határozatában előírt követelményeknek. A pártszervezetek már fokozot169