Kende Tamás: Az intézményes forradalom. Adatok a kommunista párt kulturális és társadalmi történetéhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1945-1956 (Miskolc-Budapest, 2014)
Az intézményes forradalom intézményének élete. Pártélet az ötvenes években
^4Z INTÉZMÉNYES FORRADALOM INTÉZMÉNYÉNEK ÉLETE. Partélet az ötvenes években A hatalom megragadásáig a pártmunka és a pártszervezés is a fordulat elérésének eszköze volt. Már a fordulat előtt is megszűntek a „munkáspártok”, különösen a koalíciós korszak párt-részvénytársasági rendszerében leginkább érdekelt kommunista párt hagyományos munkáspártokként és/vagy civil szervezetekként létezni, amire a legbeszédesebb példa épp a tagdíjaknak a pártgazdálkodásban betöltött elhanyagolható szerepe és a tagdíjfizetés elhanyagolása volt — az MKP esetében. A formáit tekintve alaposan szabályozott pártéletet és pártmunkát a hatalomért folytatott folyamatos küzdelem, a permanens tagtoborzás töltötték meg tartalommal. A falujárás példája mutatta meg, hogy már a fordulat előtt is, majd a fordulatot követően még erősebben igyekezett a pártvezetés a pártélet és pártmunka mozgalmi, ha tetszik: forradalmi elemeit visszafogva kanalizálni, majd elhalasztani. A hatalom megragadását, a „forradalom” formális győzelmét követően a nagy kérdés az volt, hogy a formálisan forradalmi párt tagjainak, tömegeinek pártéletében, pártmunkájában milyen változások mentek végbe. Itt most nem a történetírásból és annak derivátumaiból ismert vagy csak ismerni vélt absztrakt párt statisztikai tömegeinek gyakrabban vélt, mint valós változásaira gondolok elsősorban, amiket hagyományosan a ciklikusan változó kurzusok direktívái mellé képzelünk, mint például a párt élcsapat jellegének erősítése vagy a kollektív vezetés körüli egykori kampányok. A fordulat és az állampárt konszolidációja előtti időszak pártszervezésére, a párttagság rekrutálására vonatkozóan beszédes az MDP legfőbb pártszervezőjének, Kovács Istvánnak a beszéde, amelyet a KV 1949. május 31.-i ülésén mondott el. Ez a beszéd azon a KV ülésen hangzott el, amelyet Rákosi Mátyás olyan határkőnek nevezett, „amelynél nyugodt önbizalommal és a győzelem büszke tudatában állhatunk meg.”332 A munkás-paraszt szövetséget elismerő 332 MNL. MÓL. 276. 52. 7. őe. 3. 162
